Jól elfelejtettük Lamberto Gardellit is. Pedig ő volt nálunk a király, a karmesterkirály, operakirály, olasz kérdésben abszolút tekintély. Az 1964-es Sevillai borbély rádiófelvételének karmestere, magyarul énekeltek Réti, Székely, Melis, abszolút klasszikus. A Négy évszak Kovács Dénessel. A Mózes. Ezer ihletett előadás, aztán másik ezer, amire még mindig elmondták, mennyire ihletett. A végzet hatalma az Erkelben, ott elég vicces volt azt olvasni utána, hogy mennyire másképp játszik a zenekar, ha Gardelli kezében van a pálca, mert elöl ültem, bele tudtam nézni a zenekari árokba, láttam, hogy a hangszeresek kézről kézre adják a nyári fényképeket, nézd, milyen klassz helyen voltunk. Gardelli, ahogy az öregedő karmestereknél meg lehet szokni, közben folyamatosan lassult, mire az Otello premierjéhez ért a pályán, felfoghatatlanul döcögős lett az előadás, ráadásul szüksége volt a szünetekre is, így a máskor viszonylag lendületesen lezavart opera wagneri méreteket kapott.
Elfelejtették nemzetközileg is, pedig a korai Verdi-operákat vele vette föl a Philips. Pedig zenekari művekben is szaktekintély volt, Respighit is rögzítettek vele. Most mégis úgy botlottam a nevébe és a művészetébe, hogy a Gramophone lemez-szaklap elkészített egy ötvenes listát, a legjobb lemezek, amelyekről és amelyeket feltehetően senki nem hallott. Azért ez érdekes, meg az ember összeveti a saját titkos kedvenceivel. Van egy-kettő, amiről azért hallottam, A szép molnárlány Peter Schreierrel és gitárkísérettel, a La mer Roger Désormiere vezényletével, ami Richter kedvenc lemeze volt. És van az ötven között egy abszolút klasszikus is, a Fedora Magda Oliveróval, Mario del Monacóval és Gardelli vezényletével.
Ami azt illeti, nem is annyira jó lemez, del Monacótól meg lehet őrülni, folyamatosan bömböl, egyszerűen nem érzi, hogy lemezen ennek nincs olyan elementáris hatása, mint a színpadon. Gardelli meg talán nem mer rászólni, lehet, hogy minél hangosabb valaki, annál mimózább.
A legkedvesebb Gardelli-emlékem nem éppen zenei, az akkoriban Pesten szerződésben lévő orosz mezzoszoprán, Anna Sterzer mondta, hogy szeretne egy közös fényképet Gardellivel, talán a Mózes szünetében, megbeszéli a maestróval. Mondtam neki, hogy szerintem ebből baj lesz, de nem, meg van beszélve, menjünk oda hozzá. Végül tényleg odamentünk, a szoprán Szűcs Mártával kiegészülve, óvatosan kopogtunk, bentről éktelen ordítás a válasz, ki az, mit akar, az embernek pihennie sem lehet. Aztán Gardelli kinyitotta az ajtót, a két nő láttán megenyhült, mit megenyhült, barátságos és mosolygós lett, készséggel pózolt, aztán elmesélt egy történetet arról, hogy gyerekkorában Velencében udvarolt egy lánynak, de nem tetszett neki. Egész pontosan a lány annyit mondott: Lamberto, egyszer majd nagyon szép öregember leszel. És tessék, mutatott végig magán, mint a lány megérzésének élő bizonyítékán.
Egyébként, mondanom sem kell, igaza volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
arsenal71 2017.08.07. 16:53:38
Venesz 2017.08.09. 19:25:43
tnsnames.ora 2017.08.10. 00:37:24
www.youtube.com/watch?v=ulrKcPZU9Es
Jó volt a poszt, öröm volt a felidézés.
stolzingimalter 2017.08.10. 06:44:59
tnsnames.ora 2017.08.10. 11:12:12
Abbado viszont nálam pokol, abszolút Solti meg Fischer Iván mellett van (a negatív végleten nálam nagyjából ez a három karmester van). És mit ad isten Abbado is nagyon erős operakarmester. :) Én nem éreztem benne kellő tehetséget, csak erős hype-ot. Operában lehet jó, de pl.: Beethovenje neki is katasztrofális. Van a kései híres felvétele Rossini Tolvaj Szarka nyitány, berliniekkel (YT-on ez volt a linkje: www.youtube.com/watch?v=OpBh-SC11XA). Miközben a zenekar hallhatóan zseniális (számomra, az én fülemnek), azon közben én azt gondolom Abbadónak köze nincs a zenéhez magához ennél a felvételnél, de nagyon durván. Ha a felvételből bármi pozitívum átjön, az kizárólag a zenekarnak köszönhető, miközben a karmester abszolút ellene dolgozott.
Viszont van Abbadónak egy zseniális referencia-felvétele, egy közismert népszerű darabnál (ezért ki fogsz virtuálisan nyírni, de nem tehetek róla nagyon szeretem ezt a közönségkedvenc ráadásdarabot)
Ezt senki nem játszotta az én fülemnek jól, csak és kizárólag Abbado.
Berliner Luft Waldbühne 1996 (correct version)
www.youtube.com/watch?v=1aFv67yXO1A
Kremer-Abbado 4 évszakját viszont nem ismertem (ugye nem preferáltam őt), az igazán durva, hogy így nem is tudtam róla. Kremerrel az újabbkori saját kamarazenekaros felvételeit ismerem, amikről fentebb beszéltem. De most meghallgattam. És nagyon bejön. Életerős, ma is frissnek ható felvétel. Abszolút meg van véve, köszi a tippet.
Ahogy vénülök, úgy hülyülök. Én régebben, Gardelli nyomán is, a "romantikus" Vivaldit szerettem: nagy tágas terekkel, léleksimogató telt hangzásokkal, és persze jó sok vibratóval, amit ki nem állhatnak az autentikusok. És az utóbbiakat azért nem szerettem, mert észveszejtő hajszába vitték Vivaldit, miközben autentikus címszóval olyan durván maguk képére formálták Vivaldit, hogy hozzájuk képest a "romantikus" Vivaldis autentikusabbnak tűnt. Nem az volt a baj, hogy "átírták" Vivaldit, hanem, hogy rosszul, élvezhetetlenre. Mára viszont hajlok, sőt sokszor jobban hajlok az autentikusokra is, ha ki tudok bányászni a gigantikus felhozatalból egy-egy jót. Így leltem rá az itthon szerintem ismeretlen I Solisti Italiani-ra, meg szórtam ki a számomra rubatós fantasztákat, pl.: Ottavio Dantonékat, meg nagyon sokszor Biondékat (bár nekik van 1-1 jobb felvételük).
tnsnames.ora 2017.08.10. 12:50:06
A legnagyobb klasszikus zenei slágerekben is talál olyan megmutatnivalót, hogy csettint az ember. Ma is élvezhetők a régi felvételei is.
Arról nem beszélve, hogy klasszisokkal jobban megérdemelte volna a 73-as karmesterverseny 1.díját, Ken-Ichiro helyett (akit én nagyon nem bírtam, meg pozitívan diszkriminálta a zsüri, szvsz).
És mindemellett a legjobb Himnusz-üstdobos. :DDDD
tnsnames.ora 2017.10.29. 23:05:45
A videó leírásban linkkeltem e blogposztot is... :)
És még egyszer köszönet a tippért: élmezőnyben van nálam ez a felvétel a Vivaldi-ciklus kapcsán. Lassan értékelhetem át Abbadót :)
[Gidon Kremer+Claudio Abbado] Vivaldi: The Four Seasons
www.youtube.com/watch?v=QRI7BDbGcIw
tnsnames.ora 2017.12.29. 10:52:28