Búcsú a tenortól

Búcsú a tenortól

Remélni sem mertük harminc éve, hogy lesz majd 2017-ben egy nagy búcsúturné, amikor José Carreras elbúcsúzhat a közönségétől. Akkoriban, vagyis 1987 nyarán az volt az olasz pletykalapok címlapján, hogy sírva mondta a tenor: ha túlélem, akkor sem tudok többé énekelni. És itt volt, énekelt, ép hangon,…

Első és második szerelem

Első és második szerelem

Már csak azért is érdemes idegenben operába menni,hogy az ember rehabilitálja a magyar közönséget. Köhögnek? Megszólal a telefonjuk? Tessék már eljönni Rómába. Igaz, telefon nem csengett a Cosi fan tutte alatt, de, mondjuk, a nyitányt itt is úgy értelmezik, mint valami szerzői tévedést: direkt…

Az oltár előtt

Az oltár előtt

Mindenféle okosságra kellene késztessen a béke oltára, az Ara Pacis Rómában. Például, hogy milyen egyszerű is lehetne az élet, ha megmaradt volna a többistenhit, és csak föl kellene újítani a fiatal istennő, a Béke tiszteletét. Mert itt körülbelül ez történt, a sok háború, polgárháború,…

Nézem a plafont

Nézem a plafont

És, mondjuk, ezt látom rajta: Akik freskókérdésben járatosak, talán tudják, mi ez. Pietro da Cortona műve a Chiesa nuova, vagy másik nevén Santa Maria in Vallicella mennyezetén. Nézem a plafont, de nem tudom hosszabban, mint fél perc, megfájdul a nyak, amúgy is elkezdek tántorogni, minden elég…

Utolsó előtti ítélet

Utolsó előtti ítélet

Nyilván annál nincs is rosszabb, mint amikor valóban elvész a kincs, az előbb még ott volt, de jött a bomba, földrengés, aszteroida, és nem maradt, csak a helye. Az emléke, fényképek, múlt. De nem sokkal jobb ez a változat. Volt egy szobrunk, egészen 1972-ig, amíg egy ausztráliai hazánkfia, Tóth…

Ricciarelli

Ricciarelli

Amíg nem tudtam, hogy alapvetően nagyon finom, mandulás sütemény, azt hittem, nagyon utálom Ricciarellit. Azért, mint afféle okostojás, gondosan kijavítottam mindenkit, aki "Kátyának" mondta a nevét, hogy olaszban az -ia végződés esetében az i-n van a hangsúly, pizzeria, Ungheria, hiába mondjuk…

Tegnap született

Tegnap született

Ahogy mindenki, én sem nagyon hiszek az évfordulókban. Miért lenne valaki érdekes attól, hogy születésnapja van? De néha beleszalad az ember, hogy jé, tényleg, születésnap, kerek szám. És akkor azt csinálja, amiről azt gondolta, hogy már soha nem fogja: egész nap Zuzana Ruzickova lemezeket hallgat.…

Nagy kis ember

Nagy kis ember

Eszünkbe jut, akit nem is ismertünk. Fyvush Finkel. Emlékszem, mikor láttam először. Itzhak Perlman klezmerről szóló filmjében, az In the Fiddler's House címűben. Ez amolyan promóciós dokumentumfilm volt az ugyanezt a címet viselő lemezhez, de látható, eleinte mennyire zavarban van Perlman a…

Kicsellózott velük az élet

Kicsellózott velük az élet

Van az a régi vicc. Talán nem is vicc, csak történet. Londonban mesélik a magyar emigránsok, hogyan is volt nálunk a felszabadulás: és akkor bejöttek az oroszok, betörték az ajtót. Elvitték az összes órát, a nagymamámat fejbe verték, nagyapámat agyonlőtték. Anyámat megerőszakolták, apámat elvitték…

Akit imádunk gyűlölni

Akit imádunk gyűlölni

Az ember, akit imádunk gyűlölni, alapvetően, természetesen Erich von Stroheim, aki olyan bámulatosan hideglelős Rommel tábornagyot alakított az Öt lépés Kairó felé című filmben. Mondjuk elég régen, még 1943-ban. A baj az, hogy Stroheimet nem imádtuk gyűlölni, nem gyűlölni imádtuk, hanem félni tőle,…

süti beállítások módosítása