Szilva terem a zöld ágon, énekelte a Muzsikás, és remélem, nem értem félre, amikor arra gondolok, hogy szilva nyilván itt is termett, a vízen innen. Hogy nincs olyan nagy különbség vízen innen és vízen túl, miközben már gyerekként sem értettem, amikor a másik partra nézegettem, hogyan is lehet ez.…
Szeretjük azokat, akik mi nem voltunk. A kis hercegeket, akik valami különös érettséggel, kiválasztottsággal jöttek a világra. Nekem ilyesmi volt Matt Haimovitz, amióta csak megláttam az első lemezeit. Mint Dávid király, amikor még nem király, csak jön be a mezőről. Neki nem parittya van a vékony…
Hát ő is számolta, sóhajtozom, mint valami Pillangókisasszony, amikor Cyprien Katsaris arról beszélt a koncerten, hogy amikor először itt volt, harmincegy vagy harminckét évvel ezelőtt, mi is volt a program. Akkor még több haja volt, a természet törvényeinek megfelelően. Igaz, az a több meg…
Március 2 messze van, és biztosan vannak olyan filmeszelősök, akik megőrülnek, mert addig nem láthatják Enyedi Ildikó új filmjét. Nem ironizálok, én is nagyon vártam. Csak én mostanra már láttam, és tudom, hogy ez sem az. Vagy legalábbis nekem nem az, nem, amiben reménykedtem. Szeretettel mondom,…
Kit is mondjak? Stan és Pan? Sacco és Vanzetti? Turay és Gál? Valami hasonló, csak mégis egészen más. Moshe Leiser és Patrice Caurier operarendezők. Együtt. 1983 óta dolgoznak így, és eszükbe sem jutott a másik nélkül elvállalni valami munkát. Szorgalmasak voltak, és a világ megtanulta a nevüket.…
Sziasztok, Kostyál Márk vagyok, és általában jó szoktam lenni élő beszédben, de most olyan kurvára izgulok... Ez egy jó kezdés, majdnem olyan jó, mint a Kojot című film kezdete, és körülbelül ugyanaz a tanulsága: ne izgulj. Tudsz filmet készíteni, tudsz brutális jeleneteket összerakni, még azt is…
A jó improvizáció közös kaland, még akkor is, ha a közönség csak néz. Az útkeresés és úttalálás végén oda jutunk, ahová nem is gondoltuk volna, vagy, minimálisan, olyan úton jutunk oda, ahová azért sejtettük, hogy el kell jutnunk, amire nem is gondoltunk volna.
De ha nem sikerül, akkor mi lesz…
Univerzális tenor. Ezt mondták rá, teljes joggal, mert neki aztán mindegy volt, dal vagy opera, operett vagy oratórium, német, francia, olasz, angol, amerikai, barokk vagy 20. századi, mindent egyformán szépen, rendíthetetlenül a legmagasabb zenei színvonalon adott elő. Nem volt színpadra termett,…
Meghalt Nicolai Gedda, de ez a nap maradjon az élőké: kilencvenéves Leontyne Price. Nem hallatlan kor, ha valaki Amerikában él, nem hallatlan, még akkor sem, ha énekesnő, és emiatt meglehetősen stresszes a pályája. Licia Albanese a 105-öt is túlhaladta, úgyhogy hajrá Leontyne néni.
Persze azért…
A nyolcvanas évek egyre ritkuló kulturális tévézési lehetőségeinek egyik nagy pillanata volt, amikor az ember láthatta Alessandra Ferrit a Rómeó és Júliában, Kenneth MacMillan koreográfiájával. Akkor is fehér volt a bőre, karikás a szeme, hosszú a haja, így aztán volt benne némi vízi hulla jelleg.…