Sokszögek

Sokszögek

Az ébredő sznob azt mondja bennem: végre valami rendes zene. Mert az opera, az persze, hogy nem az, amikor színház is, a szimfónia persze, hogy nem az, amikor karmester is van hozzá. A zongoramuzsikában is mindig van valami virtuóz elem (vagy ha nincs, akkor megette a fene), amitől az egészben lesz…

Szarka a Scalában

Szarka a Scalában

Operává válik a nyitány, ami csodálatos élmény. Mert a legtöbben csak az első tíz percet ismerjük A tolvaj szarkából. A legeslegjobb esetben van valami halovány lemezélményünk, vagy elolvastuk a történetet egy bővebb operák könyvében. Most meg igazi, még a szarka is igazi, ha annak fogadunk el egy,…

ErkelBernstein

ErkelBernstein

Melyik estére kéri a jegyet, kérdezte a pénztáros, én meg azt mondtam, mindegy. Mire rájöttem, hogy nem mindegy, már késő volt: arra adott, amelyiken a tévé is kint volt. Nem is tudom, melyik tévé, mert valami koprodukciónak látszik a közvetítés. Nincs éles kép, ami magyar kamerákra utal, viszont…

Athén és Spárta között

Athén és Spárta között

Legyőzni önmagunkat. Mondják, mondjuk, szeretjük, tiszteljük, de ha legyőzzük önmagunkat, akkor vajon ki nyer? Nem ez volna a legnagyobb hiúság, nagyképűség, a legfölöslegesebb harc? Hiába veszítek, nyerek. Vagy ez a legnagyobb alázat? Hiába nyerek, veszítek?   Végre lement a tévében is, amiről már…

A láz elillan

A láz elillan

Nem erre kellene gondolnom, de másra meg nem tudok: a húsvét és környéke a régizenészek számára olyan, mint a fotósnak az esküvő. A munka ünnepe, nyomatni kell, de mindenkinek van feladat, nincs rendes város Európában, ahol ne játszanának passiót, Mátét vagy Jánost. Ha nem tudnak megrendülni, nem…

Egy percet (?) az életünkből

Egy percet (?) az életünkből

A szokott nagypénteki kérdés: Parsifal vagy passió? Néhány éve majdnem sikerült egyeztetni a kettőt, Parsifal és ha nem is passió, de Feltámadás, Handel korai oratóriuma. Akkor jól sült el, de nem egészséges a rohangálás. És ott volt a veszteség is, az Operaházban Polgár László volt Gurnemanz, mint…

Hagyj fel minden reménnyel

Hagyj fel minden reménnyel

Volt azért egy olyan jó, vagy legalábbis biztató húsz másodperc Ivo Pogorelich zeneakadémiai hangversenyén. Ahhoz képest, amennyit vártunk rá... Hiszen először talán a nyolcvanas évek elején volt meghirdetve a fellépése, úgyis lemondja alapon vette meg az ember a jegyet vagy a bérletet, és lám,…

Storarós tér

Storarós tér

Hát ez meg mi? Mindig arra gondolok, hogy reménytelen vendéglők és szerencsétlen kiállításnak otthont adó intézmények ajtajára ki kellene ragasztani valami matricát. Állítsuk meg a Capa Központot. Mert az ilyesmiért, ami a Vittorio Storaro kiállítás, igazán nem illik jegyet szedni. Illetve jegyet…

Virág az ember

Virág az ember

Virág az ember. Mindenki tudja, akit érdekel a zene, hogy kitől való a sor: Bornemisza Pétertől. Az ő mondásait használta Kurtág György ihletnek és szövegnek a hatvanas években készült művéhez. Szép, veretes szöveg, és amolyan késleltetett borzalom, mert a sor magában csak egyszerű humanista…

Az első költőm

Az első költőm

Az emlékekkel, persze, körültekintően kell bánni. Emlékszem, egyszer elmeséltem, milyen érzés volt először elmenni az Ésbe, bekopogni egy ajtón. Odabent voltak az újságírás menő fejei, többek között Megyesi Gusztáv, akiről én éppen nem tudtam, hogy Megyesi Gusztáv, csak egy sovány férfit láttam,…

süti beállítások módosítása