Van ez a helyes kis elefánt Rómában, a Santa Maria sopra Minerva templom előtt. (A képen le van törve szegénynek az agyara, az emberek barmok.) Gian Lorenzo Bernini az alkotó, bár hogy ez pontosan mit jelent, azt nem lehet tisztázni. Az obeliszk egyiptomi, az ötlet eredetileg Barberini bíborostól…
A szerelem elmúlik. Inkább csak kérdezem, mint mondom. Mindenesetre a párok azelőtt kőbe, fába vésték a nevüket, és mindig azt hittem, hogy ezzel akarják érzelmeik emberi léptékkel mérve örök voltát kifejezni. Aztán jöttek a lakatok, rácsokhoz, hidak korlátjához láncolták magukat, a boldogságukat,…
Nem tudom, van-e értelme egy blogbejegyzést Tarján Tamás emlékének ajánlani, ha igen, akkor ez most olyan. Nem mintha különösebben, vagy egyáltalán közeli kapcsolatban lettünk volna, szervusz-szervusz alapon voltunk a színházban, ha egymás mellé szólt a jegyünk. Épp úgy és épp az hiányzik majd…
Egy régi Uj Péter cikkben volt, annyira régiben, hogy még Hriszto Sztojcskov aktív futballista volt. Azt írta, hogy ő már a kelet-európai focistákat nézi, azokban ismer magára, magunkra, ezekben a simlis képű legényekben, vagy épp az autóneppernek kinéző Sztojcskovban. Én meg arra gondoltam, hogy…
Sziciliában már nem találkozik az ember lépten-nyomon magyarokkal (ezt a titkos honfigyűlölőknek mondom, akik hirtelen elhallgatnak, ha magyar szót hallanak, nehogy kiderüljön, hogy "szintén magyarnak tetszik lenni"). Leszámítva, természetesen Taorminát, ahol hirtelen megszaporodnak a magyarok itt…
Nézegetem mindig az olasz falvakban, városokban kiragasztott gyászjelentéseket. Nézik a helyiek is, főleg az öregek, azt hinné az ember, hogy félnek vagy magukra gondolnak, de aztán vidáman üdvözlik az ismerősöket, ciao, ciao, az élet az élőké. Hogy én miért nézem, azt, persze, nehezen tudnám…
Végre meg tudtam hallgatni Lisa Batiashvilit, ahogy a Csajkovszkij és Sibelius Hegedűversenyt játssza. Tudom, hogy másnak is vannak ilyen visszatartott lemezei, őrzi, nem szedi le a celofánt róla, hogy majd eljön az életben egy pillanat, nehéz vagy boldog pillanat, és akkor majd az a lemez segít…
Ez a magyar labdarúgás! Nem értem, miért nem tűnt föl korábban a hasonlóság, most másra sem tudok gondolni, miközben a Gianni Schicchit nézem. Most már van benne pénz, nem annyi, mint a Barcelonában vagy a PSG-ben, de hát nem jönnek az olajsejkek. Minek is jönnének. Nem jönnek a nézők sem, ők is…
Valahogy jó a Viktória királynő és Abdul, jó az előzetese, és közel annyira jó a film is, pedig nincs benne nagy trükk, csak megy a sztori a fél világ uráról és az indiai szolgáról. Nincs erőltetve, hogy tolerancia meg különböző kultúrák, meg egy korlátoltnak tartott királynő is értelmesebb, mint ma…
Ez Schroeder:
A zongorázó kisfiú a Snoopyból, aki talán tragikus figura, talán szánalmas, én nem tudom eldönteni, nem nézegettem annyit a képregényből. A Schroeder halála Vidovszky László műve a hetvenes évek közepéről. Lényegében az történik benne, hogy egy zongorista skálázik, és néhány…