Az benne a csodálatos, hogy nincs semmi csodálatos. Semmi váratlan. Christina Pluhar úgy vezényli el Monteverdi Orfeóját, ahogy azt kell, nincsenek most megmutatott összefüggések, nem kezdenek el tangózni vagy bossanovázni. Legfeljebb kicsit lejtenek csak a zárókórusban, lityi-lötyi, ennyi kell.…

Facsargatja megint a szívemet, nyilván ennek is van valami lélektana, hogy miért is jó ez a facsargás, amit a vásznon, képernyőn tönkremenő szerelem okoz. Talán ugyanaz a helyzet, mint a gyilkossággal, amíg nézzük, nem vagyunk az áldozata vagy nem követjük el.  A Szerelmesfilm ment tegnap este a…

Olyan sokat soha nem gondolkodtam Jesus López Cobos művészetéről, tökéletesen beértem azzal, hogy egy jó átlagos karmester, aki szerencséjére spanyol, így aztán mégis mindig elöl van. Nem legelöl, de a neve itt is, ott is, nagyszerű társakkal. Carreras Otello-lemezén (nem Verdi, hanem Rossini)…

Néha próbálok rájönni, miért állunk le, miért nem nézzük már úgy a műalkotásokat, mint korábban, miért nem kérdezzük őket, ha nem őket, akkor a szerzőket, hátha segíthetnének. Miért lesz a művészetből szórakozás, a könyvből valami, ami a kezünkbe kerül délutáni szunyóka előtt, a színdarabból esti…

Alapvetően soha nem értettem, hogyan bírják a csellisták ezzel a szűköcske repertoárral. Hogy van a hat Bach, az öt Beethoven meg a két Brahms, és attól kezdve minden ritkaság, kompromisszum, különlegesség. Mintha egy színész egész életében csak a Hamlet monológjait mondhatná. Nem arról van szó,…

Nem szívesen játszom az elkényeztetett nézőt, aki szerint ha valami nem tetszik neki, az nyilván nem is jó, de tényleg nem az első kísérletet teszem Korngolddal és A halott várossal. Talán nem is az utolsót, de nem számolhatok be valami nagy egymásra találásról. 1920-ban Korngold még fiatal volt,…

Azért egy ceterum censeót kénytelen vagyok mondani: aki teheti, menjen el holnap Falstaffot nézni a Müpába, mert valami olyasmit láthat és hallhat, ami a világon nincsen. Sehol, legalábbis egyelőre sehol, mert valamikor lesz belőle Vicenzában operafesztivál, de holnap csak itt, és az mégiscsak…