Sibelius bezörget

Sibelius bezörget

Nem behízelgő a program, nem lehet ráfogni a Fesztiválzenekarra, hogy nagyon kereste volna a magyar közönségkegyeket, Avni/Sibelius/Rachmaninov. Ámbár a Rachmaninovot takaró előítéletből félreértésből, bizalmatlanságból és nem is tudom, még milyen téglákból álló fal lassan leomlik, nem kis részben a…

Negyvenéves

Negyvenéves

Napra pontosan negyven éve történt, hogy elég vígan ültem a Zeneakadémián, Mozartot játszottak, a nagy g-moll szimfóniát. Annyira különleges hangverseny volt, hogy fölhívták a közönség figyelmét: lemezfelvétel készül. Az alkalomnak megfelelően igyekeztem kiöltözni, zakó volt rajtam, vagyis már nem…

Bartókkal az ágyban

Bartókkal az ágyban

Az a számomra szomorú igazság, hogy nem ismertem meg Kováts Tibort A csodálatos mandarinban, valószínűleg azért, mert eszembe sem jutott, hogy láthatom őt még táncolni a színpadon vagy legalább a pódiumon. Ő volt az öreg gavallér a Fesztiválzenekar és a Duda Éva Társulat közös produkciójában, finom,…

Csing és bumm

Csing és bumm

Mit csinál? Alszik? Álmában is zongorázik? Talán ennyiből is látszik, hogy nem sikerült rájönnöm Rudolf Buchbinder titkára, pedig kétszer is megpróbálkoztam vele most, hogy a Fesztiválzenekar vendége. Előszörre úgy éreztem, kevéssé gyújtó hatású a művészete, másodszorra meg azt, hogy víz a tűzre,…

Aki nem akart dudás lenni

Aki nem akart dudás lenni

Valahogy az ember szíve nem akar fölmelegedni Dohnányi művészete iránt, de lehet, hogy ez valami kamaszos művészetelképzelés maradéka. Tegnap a Fesztiválzenekar játszotta a Szimfonikus perceket, rögtön a koncert elején, mintha ez lenne Dohnányinak a megfelelő hely. Bemelegítésnek megteszi, még alig…

Hetente háromszor hal

Hetente háromszor hal

A régi elmésség szerint Mahler Kilencedik szimfóniája annyira mély, hogy azt már maga Mahler sem értette. Mai füllel persze ezzel nehéz azonosulni, de volt idő, amikor Mahlert alig játszották, a Kilencedik csak a Klemperer-féle lemezről volt meghallgatható (legalábbis számomra), ami nem nagyon…

Társművészet

Társművészet

Azt hiszem, ünnepelni még nem tudunk. Vagy nem mindig. Ahogy mondani szokás, szürreális látvány volt, bár engem inkább a régi csehszlovák filmekre emlékeztetett, ahogy a Fesztiválzenekar koncertje előtt a helyettes államtitkár a zenekar Gramophone-elismerésének (az év zenekara) örömére Reményik…

Eltévedve

Eltévedve

Minden kicsit olyan, mintha máshol volnánk, mint terveztük, de utóbb kiderül, hogy addig jó. Mert a szünet után egy szabályos Eroicát játszik a Fesztiválzenekar, amivel én egyáltalán nem tudok mit kezdeni, nem értem, miért jó, hogy egy ilyen sebesvonatot megpróbálnak befékezni, a határozott és végig…

süti beállítások módosítása