Az a benyomásom, hogy lassan elengedhetjük ezt az ábrándot, hogy Kent Nagano jelentékeny karmester. Egyszer már adott rossz koncertet Pesten, az volt talán az évad csalódása, most adott egy másikat a Hamburgi Filharmóniával, csak azért nem az év csalódása, mert egy kicsit óvatos volt az ember a…
Nyolcvanéves lett pár napja René Kollo, a Deutsche Grammophon tiszteleg előtte egy dupla válogatásalbummal. A címe elárulja a poént, Mary Lou-tól a Mesterdalnokokig. És tényleg így van, illetve inkább fordítva, mert a Fidelióval kezdenek, az ember rácsodálkozhat arra a fantasztikus crescendóra,…
Szereted Cseh Tamást, kérdezte valaki 1978-ban. Nem. Nem? Annyira meg volt döbbenve, hogy be sem tudtam fejezni a mondatot: nem ismerem. Így aztán, amint lehetett, megvettem a lemezt, és föl se kellett tennem ahhoz, hogy tudjam: szeretem. Ez az érzés aztán nem is hagyja el az embert, nem kell ahhoz…
Őrület, mi van a Grand Palais-nál, ötven-hatvan ember vár a sorára a sárban, Gauguint akarják nézni. Van nekik szórakoztatójuk, egy klarinétos épp Mozartot játszik nekik némi apróért, és lehet, hogy így boldogabbak a sorban állók. Mert ha bemennek, akkor ők is arra jutnak: őrület, mi van a Grand…
Tudom, ez a legfárasztóbb humorkodás, szépen csengő művésznevek magyarra fordítása. Verdiből lesz Zöld József, Shakespeare-ből Dárdarázó, Delacroix-ból meg Keresztes Jenő. De hát úgyis lúzerségben vagyok, elmentem a Louvre-jeggyel a Delacroix Múzeumba, mert oda is érvényes. Nyilván amúgy nincs nagy…
Elegáns színház a Théatre des Champs-Élysées, egy még nála is elegánsabb utcában, az Avenue Montaigne-ben. Csupa fehér, csupa arany minden, és a luxusmárkák üzletei mind üresek, mert ide mintha földi halandó nem jönne vásárolni még a nagy vásárlási láz idején sem. De hát nem is vagyok földi halandó,…
Egyre többen vannak, állnak, de inkább kis, összecsukható széken ülnek a műtárgyak előtt, és húzogatják a vonalakat a szép kis blokkjaikba. Kicsit utálom őket, mert nem lehet tőlük megnézni a szobrot, az ember azt érzi, hogy zavarog. Ők meg elviselik, hogy mindenki belebámul a hátuk mögül abba, amit…
Párizsban otthon érzi magát a magyar irodalom. Nyilván ezt nem is kell nagyon magyarázni, Radnótival jövünk, Adyval megyünk. A Boulevard Saint Michel és a Rue Cujas utca sarkán egy kissé lejt a járda, mondogattam, aztán megnéztem: a dolog ennél egy kicsit bonyolultabb. Már ami a költészet és valóság…
Három történet, egy film, Férfikor a címe, Politzer Péter a rendező. Csütörtöktől játsszák.
- Igazából te vágó vagy, és sokan gondolják azt, hogy a vágó az valami technikai személyzet, végrehajtja, amit a rendező mond neki. Mennyivel több ennél a vágás?
- Talán Eisensteinig menjünk vissza, ő…
Nem az lett a müncheni Bach Kórus fellépéséből, amire számított az ember. Nem múltidézés, vagy nem azt a múltat idéztük, mert a kórus szerencsére nem múzeumi instrumentum, túllépett a régi idők nagyságán, nem azt hallgattuk, ahogy annak idején Karl Richter elképzelte az ideális Bach-hangzást. Ez,…