Szárnya van, de nem madár

Szárnya van, de nem madár

Szilveszterbe hajló éjszaka A denevért játszotta az M3, és persze a régiek jutottak eszembe. Nagyanyám, apám, ahogy néztek a tévében valamit, és fölsóhajtottak: mennyi halott. Nem mondom én is ki, de ezt érzem. Az én halottaim, azt hiszem, valamennyien, mindegyiküket néztem, láttam, hallottam.…

Szeretve mind a vérpadig

Szeretve mind a vérpadig

Persze, az is csodálatos, hogy Anna Netrebko hogyan őrzi, rendületlenül a világ leghíresebb operaénekesnője szerepet, hogy egyszerre félistennő és mindannyiunk kedvence, hogy mennyire bájos, amikor belép, és a nagy, ünneplő zajra integetni kezd a nézőtérnek. És énekel is, és tulajdonképpen hibátlan,…

Hozott anyagból

Hozott anyagból

Gáti György kiállításának utolsó napja volt tegnap a Bartók Béla úton a Faur Zsófi Galériában. Ott volt a fotográfus maga is, szaloncukorral kínálta a vendégeket, és közben, aki akart, elgondolkodhatott azon, hogy mi is ebben a jó. Mármint a képekben, a Gáti-fényképekben. Az első gondolatom az idő…

Félálom, egész álom

Félálom, egész álom

Nem vernek át. Ez a tapasztalat annyira meglepő és váratlan a karácsonyi eladási és vásárlási felindulásban, hogy önmagában is boldoggá teszi az embert. Nem vernek át, nem keresi az ember, hogy hová teszik a pénzt, hogy mi került ezen a színházjegyen tizenhuszonezer forintba, mert ott van minden a…

Barmok közt fekszik

Barmok közt fekszik

Az ünnep kiengedésére Vivaldit hívtam el az éjszaka, a Gloriát hallgattam, huszonöt éves felvételről. Már azt sem tudom megmondani, hogy ez réginek számít-e vagy sem. Akkoriban kezdődött a technikai színvonal betűkkel és számokkal jelölése, amiből mára a 4K meg az 5G lett. Ez egy 4D felvétel, aminek…

Madeleine nélkül a világ

Madeleine nélkül a világ

Tudom, menyire unalmas ez a madeleine-ezés, hogy egy sütemény ízéből hogyan épül föl egy egész világ. Túl sokan emlegetik Proust süteményét, és ez nyilván nem független attól, hogy a Swann szerelmének első öt oldala szól erről, nem kell nagyon mélyre merülni a regényfolyamban ahhoz, hogy büszkék…

Birgit néni

Birgit néni

Tizenkét éve halt meg Birgit Nilsson, épp ezen a napon, nem valami nagy időzítés. Nem is lett rögtön szenzáció a halálhírből, sokan csak a januári lapokból tudták meg, hogy mi történt. Énekes sors, kétszeri halál, egyszer visszavonul, egyszer meg igazán meghal, és maradnak az anekdoták, már ha…

Az elme szabad állat

Az elme szabad állat

Tudom, hogy mindig ugyanazon nevetünk, ezerszer megnézzük a Hyppolit, a lakájt, mondjuk előre, hogy "bocsánatot kérek, ez a Schneider-villa", aztán mégis úgy jó, ahogy Kabos mondja, de van valami hasonló a megzenésített poénokkal is. Illetve: épp azt nem tudom, hogy hasonló-e, vagy csak a zene…

Fényképgyerekek

Fényképgyerekek

Én csak a szüleinket sajnálom. Nem kellett hozzá, csak úgy negyven év, hogy végre átéljem, amit ők éltek át, amikor naponta néztek a hülyegyerekeikre, hogy mi lesz velük, hogyan lehet őket, minket úgy terelni, hogy ne harapjanak a bokánkba, ne éljünk folyamatosan rossz hangulatban, ki lehessen…

Pires komolyan gondolja

Pires komolyan gondolja

Most éppen nem lehet megmondani, hogy tegnap volt-e az utolsó Maria Joao Pires-koncert, de az biztos, hogy sok már nem lesz belőle. Két hónapja röppent föl a hír, hogy ennek is vége, köszöni szépen, hatvannyolc éve volt az első fellépése, ebbe is bele lehet fáradni. Úgy meg különösen könnyen megy a…

süti beállítások módosítása