Anti-kari

Anti-kari

Rendes emberek karácsonykor playlistet vagy mit csinálnak, elmondják, melyik a legkedvesebb tíz-húsz-ötven karácsonyi daluk. Olvasókíméletből én csak egyet mondok, egy nem annyira klasszikusat, nem is annyira karácsonyit, de hát nem tudok túllépni rajta. Megyek az utcán, fülemben a hangszóró, na,…

Korruptor

Korruptor

Az is tanulság, ha az ember az új bemutatót nézve a Katonában rájön, hogy mennyire szereti Gogolt. Még akkor is tanulság, ha épp nem Gogol van műsoron, hanem Szuhovo-Kobilin, három drámájából a középső, Az ügy. De hasonló a világ, ezt Ascher Tamás rendezése is hangsúlyozza, vagy leginkább a díszlet,…

Yoko, a szőranya

Yoko, a szőranya

Én láttam Yoko Onót, és tudom, hogy ezzel nem mondok sokat. Sokan láttuk, itt lebzselt a Parlament környékén, vezette és tulajdonolta az egyik galériát a Falk Miksa utcában. Állítólag nagyon élvezte, hogy olyan csekély az iránta való médiaérdeklődés, és még az is lehet, hogy igazat mondott. Azóta…

Rondanini

Rondanini

Nem láttam még az összes Michelangelo szobrot, de amit láttam, azok közül ezt lehet a legnormálisabban megnézni. A Pietá Rondaninit, ami eleve egy helyesírási hiba, vagy elütés, igazából Rondinininek hívták a családot, amelynek római palotájából előkerült a szobor. Nyilván ez a normális megnézési…

Csak lógjon a falon

Csak lógjon a falon

Nem tudom mással magyarázni a tettemet, mint valami kiállítás-éhséggel. Az Utolsó vacsorát nem lehet megnézni, mert egész napra kiárulták már a jegyeket, és mint valami bohózat sértett főhősnője, aki azt mondja, hogy jól van, akkor lefekszem az első emberrel, aki szembejön, bemegyek az első…

A kő puhasága

A kő puhasága

Szinte szégyellem, annyira a közhely jutott az eszembe, az angol pázsit, amit csak öntözni és nyírni kell - de ötszáz éven át. Milánóban ugyanezt adják elő a kővel, a dóm márvány padlójával. Másképp kopnak a kövek, a fekete márvány a leglassabban, a piros kevésbé ellenálló, a fehér a legpuhább, bár…

Te is, lányom, Odabella

Te is, lányom, Odabella

Ez itt a Scala, az igazi Scala, a milánói, kívül olyan szerény és annyira mérsékelten kivilágított, hogy az ember elbizonytalanodik: talán mégsem ma van az előadás. Szerencsére megy arrafelé néhány furcsa lény, botos bátyó lódenkabátban, csillogó, lurex nadrágos férfi, nercbundák. A jegyszedők szép…

Szegedi tenor

Szegedi tenor

Jellemző módon a szegedi Délmagyarország és a szegedi operabarátok emlékeztek meg a tegnapelőtt, nyolcvanévesen elhunyt Gianfranco Ceccheléről, aki egy késői Otello fellépésével elvarázsolta a szabadtéri közönséget. Akkor a tenor végtelenül öregnek látszott, bár Otello lehet éppenséggel végtelenül…

Operakacsamesék

Operakacsamesék

A héten kiderült, hogy körülbelül mindenki tudja, mit csinált huszonöt évvel ezelőtt este. Tévét nézett, vagy mint gyerek vagy mint szülő, amikor is Dagobert bácsi kiabálni kezdett, hogy megette egy tengeri szörny a fagylaltját, majd elsötétült a képernyő, és Boross Péter jelent meg rajta. Meghalt…

Második kötet

Második kötet

Egyetlen értelmes (?) vagy használható következtetésre jutottam Piotr Anderszewski koncertjének első része alatt, nevezetesen arra, hogy a tempót, valószínűleg ösztönösen, mindig úgy választja meg a zongorista, hogy ne legyen gyorsabb annál, mint amit fejjel le tud még bólogatni.   És akkor ez most…

süti beállítások módosítása