Talán a jó gyerekfilmek mind rokonok. Legalábbis abban, hogy nem gyerekfilmek, hanem felnőttként röhög rajtuk az ember, mert ráismer benne magára, a saját gyerekkorára, a világ fölötti akkori hüledezésére, hogy itt vannak ezek a felnőttnek nevezett lények benne. Nem tudom. Mindenesetre nem csak jól szórakoztam a Jó srácok című filmen, de közben eszembe jutott a Keménykalap és krumpliorr, pedig a probléma nem teljesen ugyanaz a két filmben. Cirkuszi előadás a beteg kislánynak, kontra hogyan kell smárolni az üvegezős bulin. Mindkét esetben el lehet jutni mindenféle bűnügyekig, állatkerti majomrablás nálunk, pornónézés, sörlopás a boltból, kábítószer kereskedelem, guminő, drónvadászat náluk. Nekünk még plusz Alfonzó, aki az idők múlásával egyre komorabbnak és egyre fenyegetőbbnek tűnik a fojtott hangjával, az izmaival, a mosolytalan mutatványaival. Nyilván az volna a csoda, ha olyan életúttal nem volna ilyen.
Amerikában könnyebb gyereknek lenni. De ott sem könnyű.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.