Shakespeare helyezkedik

Shakespeare helyezkedik

Ha nem két egymást követő napon látom a Macbeth-et és a Két királynő (eredetileg: Mary Queen of Scots) című filmet, talán soha föl sem tűnik, ami most nyilvánvaló: ez ugyanaz a történet. A skót Macbeth, akinek megjósolják, hogy ő ugyan király lesz, de Banquo utódai követik majd a trónon, és Erzsébet…

Mocsokban tékozolni

Mocsokban tékozolni

Régi, de nem múló és visszatérő fájásom, hogy Shakespeare szonettjei mintha nem lennének meg a magyar irodalomnak. Persze, mindenki ismeri azt, hogy testnek a kenyér, de ez minden. Hiába Shakespeare a legjobb és legmegbízhatóbb magyar drámaíró, mintha  a költői életművére nem volnánk kíváncsiak.…

A Bach nevű

A Bach nevű

Ballagtam épp a Szajna felé... - ja , nem. Ballagtam épp a Duna felé, nem is ballagtam, de autóztam, mert benyomtam a rádiót, ahol, ha jól emlékszem Némethy Attila azt a furcsa konferanszt tette épp, hogy Rózsa Miklósnak a Ben Hurhoz komponált kísérőzenéjéből a szerelmi kettőst játssza orgonán…

Berlioz és irodalom

Berlioz és irodalom

Van körülbelül húsz másodpercnyi ijedtség bennem. Hogy egy kicsit olyan szedett-vedett ez a Dániel. De hát milyen legyen, Bohémélet Dániel, vagyis Dinyés  Dániel, muzsikus, szerző, zongorista, karmester, ráadásul balkezes karmester, bár ez még nem derül ki az első másodpercekben, csak hogy H-val…

Ady Endre cipője

Ady Endre cipője

Vannak ilyen előnyei a tömegkultúrának. Ma aki tévé elé ül vagy internetezik, nem tudja elkerülni, hogy Ady Endrére gondoljon, aki épp száz éve a Városligetben fejezte be életét. És akkor persze lehet magyarázni is, hogy nekem ugyan nem kell évforduló, hogy eszembe jusson, ha elmegyek az Operaház…

Csernus csuk

Csernus csuk

Vasárnap zár a Várkert bazári Csernus-kiállítás, nem érdemes kihagyni, ha lábtörés nélkül megtekinthető, mert olyan minden egyszerre, Párizs és Magyarország, vagyis épp, hogy nagyon Magyarország, hiába Párizs. Mint aki harminc-negyven éve él odakint, de hiába, mert ha a magyarok játszanak a…

Hideg dal

Hideg dal

Mind gyakoribb az érzés, hogy túlrohanjuk nem csak az életet, de a kultúrát is, hogy egy nagy élménynél meg kellene, amennyire lehet, állítani az időt, nem, nem az időt, csak valahogy az élményt. Emlékszem, amikor Pavarottit láttam az Erkelben, utána két hétig semmi mást nem hallgattam, mint a…

Januári tanulság

Januári tanulság

Tudom, hogy nincs még vége a hónapnak, de valami tanulság már most levonható a zenei eseményeket illetően: nem mindig az a legjobb koncert, amit az ember nagyon vár. Két nagy dobás is volt a hónapban, a két szimfonikus vendégség, előbb a londoniak, aztán a bécsiek, és mindkettő meglehetős csalódást…

Régi nóta, régi szimfónia

Régi nóta, régi szimfónia

Eljöttek a bécsiek, hogy eljátsszák Brahms 2. szimfóniáját. El is játszották. Vagy valami hasonlót. Mindenesetre egész előadás alatt ez járt a fejemben. Jevgenyij Mravinszkij, amint ennek a szimfóniának a negyedik tételét próbálja a Leningrádi Szimfonikusokkal. Nem is a negyedik tételt, hanem annak…

süti beállítások módosítása