Tudom, nevetséges ebben a korban, és a koron most egyszerre értem a saját koromat és 2019-et, de annyi örömöm van Tristram Shandy életében és gondolataiban, hogy soha nem is gondoltam volna. Magyarul olvasom, Határ Győző bizonyára kongeniális fordításában, bár a kongenialitás ellenére is föltűnik,…

Ez csak egy levél. Vagy ez csak EGY levél, van több száz ilyen William Hood Stewart gyűjteményében, amelyet pár éve a dallasi Meadows Múzeum vásárolt meg. William Hood Stewartot, persze, utálni kellene, óriási cukornádültetvényei voltak a 19. századi Kubában, rabszolgák százai dolgoztak a napon, és…

Semmi sem annyira szép, mint lehetne, de attól még szép. Itt van például ez a csodálatos valami, még csodálatosabb, mint amilyennek látszik, mert mozog. Hullámzik egy vízzel teli medence fölött, pedig vagy harmincezer kiló súlya van a százvalahány acél és bronz tömbnek. De könnyed és nehéz…

Ha már Dallas, meghalt Ken Kercheval, de hiába várta az ember, hogy kiteszik a városban a fekete lobogókat, Dallas nem a Dallasszal határozza meg önmagát. Csak azt lehet olvasni róla, amit mindenhol, hogy valaha azt hitték, ő lesz az új James Dean, bár ennek akkor már nem sok jelét lehetett látni,…

Az irodalom mindenek felett? Vagy mindenek alatt, hiszen ő adja sokszor a többi művészetnek is az ihletet? Nincs opera szöveg nélkül (vagy legalábbis ritka), de a 9. szimfónia sem született volna meg schillertelenül. Ahogy a rengeteg kép sem, amely bibliai történetet mesél el, az angyali üdvözlettől…

Egy interkontinentális repülőútnak az a legnagyobb előnye, hogy hirtelen tényleg rengeteg idő lesz. Meghallgattam az új Kiszin-lemezt, kétszer, és semmi, még talán az óceán fölött sem járunk. Megnéztem hozzá egy korai Buster Keaton-fimet, még nem is ő a főhős, hanem Fatty Arbuckle, és még mindig…

Hosszabb távon Michelangelo nyert. És most nem a valós versengésre gondolok Leonardo és őközte, hanem tisztán testkulturálisan nézve a Szépművészeti Michelangelo rajzkiállítását. Sok Michelangelo (na jó, nem rengeteg, de szépségesek, és köztük a Léda-tanulmány, amiről joggal mondja az írás a falon,…

Egyetlen, kínzó kérdés fogalmazódott meg bennem Wim Wenders Ferenc pápáról készített filmje után: hogyan lehetséges, hogy bár ilyen menő filmrendező és a stábja felelős az egészért, mégis a legtöbbet használt interjúban a kamera rosszul van beállítva, a pápa egy kissé életlen. Nincs ennek semmi…

Edinburgh-ban történt, 1947-ben, hogy Kathleen Ferrier hangja elcsuklott, amikor Mahler Dal a Földről című szimfóniájában az utolsó dalt énekelte. Van ilyen, vannak ilyen énekesek, erőt vesz rajtuk az érzelem. Elcsuklott, így aztán kicsit félve ment a koncert után a karmesteri szobába, Bruno…

Nincs szerzője a Stúdió K-ban játszott Sacra Hungaria című darabnak, azaz nyilván van szerzője, de a szerzők játsszák, vagy rendezték, egybefolyik alkotás és előadás. A színész ír, a színész játszik, a rendező rendez... Rendez? Na, hát ezt nem volt nehéz megrendezni, hét széket kell egymás mellé…