Budapest, a szerencsés

Budapest, a szerencsés

Volt már a város sok minden. Bűnös meg vörös, meg büdös és élhetetlen, pedig ebben az évadban, legalábbis zenei szempontból minimum szerencsés. Most jött a hír, hogy a velsz énekes, Bryn Terfel szerencsétlenül lépett, és elesett a próbán Bordeaux-ban, három helyen eltört a bokája, műteni kell, az…

Rosszkedve tele

Rosszkedve tele

Na, most ezt direkt csinálja? Mert nem direkt szinte elképzelhetetlennek tűnik az ilyen zongorázás. Alapművek, Mozart- és Beethoven-szonáták, és egyszerre önkényes és unalmas, amit nem annyira könnyű összehozni. Vagy talán nem is unalmas, csak lapos, de attól lapos, hogy túlságosan szélsőséges, hogy…

Régi csibészek

Régi csibészek

Kicsit röhögcsélt a világ, vagyis a világ opera iránt érdeklődő része, amikor kiderült, hogy Roberto Alagna fog énekelni a Metropolitanben. Eddig még nem vicces, de a darab a Bohémélet. Párizsi diákok éheznek és fáznak, szeretnek és meghalnak. Vagy tovább élnek. Igazság szerint nem is diákok, hanem…

Tényleg túlélte

Tényleg túlélte

Nincs nálunk nagy becsülete a Grammy-díjnak, nem is csoda, annyi kategóriában osztják, hogy lehetetlen követni, például arany gramofont kap a legjobb ünnepélyes alkalomra kiadott album (ezt most a Woodstock-lemez kapta), megválasztják a legjobb borítószöveget, a legjobb pop duót, a legjobb…

Mégis jó

Mégis jó

Aki szereti mindenben a jót meglátni, az talán föllélegezhet. Igaz, hogy Vladimir Ashkenazyt se látjuk többé, de csak a visszavonulását jelentette be, nem a halálhíre érkezett. A visszavonulást meg lehetett sejteni, 83 éves lesz, és majdnem láttuk tavaly, májusban lett volna koncertje a…

Mindörökké Plácido

Mindörökké Plácido

Nyolcvanhét tavaszán, amikor először láttam színpadon Plácido Domingót, valahogy azt is átéltem, hogy ez nem csak ennyi, nem itt van vége, hogy Aidát és Radamest bezárják a sziklasírba, és szevasztok. Tapsolunk, hazamegyünk, éljük az életet. Hogy van ez a furcsa tapasztalás, nem annyi az élet,…

Halott a hóban

Halott a hóban

Elég nagy élvezettel olvasom Láng Zsolt könyvét a Bolyait, annak ellenére, hogy igazi gyönyörűséggel csak a fél könyvet olvasom, azt, amelyik az író svájci életéről szól. De belátom, nem volna Bolyai a könyv címe, ha nem szerepelne benne Bolyai, az Anna Karenina sem szólhatna csakis Levin…

Gauguin foga

Gauguin foga

Nagyon is megnézendő film a Gauguin Tahitin, bár, ami a lényeget illeti, nem segít közelebb kerülni Gauguinhez. Valószínűleg ez műfaji ártalom, nem lehet a festményekről a moziban beszélni, a kép maga túl színes lesz. És ott az örök csapda, a művészet és a valóság összevetése. Tényleg vannak ilyen…

Örkényuralom

Örkényuralom

Az a csodálatos, hogy nem volt benne semmi csodálatos. Az Örkény Színház jótékonysági (lehet, hogy nem ez a jó szó, inkább támogató) estet szervezett a független színházaknak, de ezzel egyáltalán nem kellett foglalkozni, elég volt színházba menni. Ott meg az egyperces novellákból olvastak föl,…

A színész arca

A színész arca

Nézem Keleti Éva képeit a Műcsarnokban, és azt érzem, amit talán a legtöbben: ó, a régi idők. A régi idők színészei. Amikor még jelentett valamit a színészlét. Amikor még a művészeket és a művészetet szerette a lakosság. Ahogy az ember ezen túl esik, azért feltűnik, hogy ezek a színészek mégiscsak…

süti beállítások módosítása