Hamis a maca

Hamis a maca

Néhány éve a Velencei Biennálén az volt az egyik szenzáció, hogy az amerikai pavilon előtt egy fejére fordított tankot állítottak ki. Már ennek is lett volna jelentése, de az alkotók szerettek volna biztosra menni: a tank egyik lánctalpát futógéppé alakították át, és a kijelölt időben mindig egy…

Csúnya, karácsonyi szavak

Csúnya, karácsonyi szavak

  Éppen át akartam adni magam az idei karácsonyi lemezemnek (Peggy Lee), amikor arra gondoltam, hogy azért meghallgatom, mihez kezdett a Bon Jovi az örök kedvenccel, a Fairytale of New Yorkkal. Hát, nem lehetnek büszkék magukra. Közben viszont kiderült, hogy a karácsonyi dal idén is botrányos,…

Liberté

Liberté

Készséggel benne vagyok mindenféle Bernstein-gyanakvásban, hogy talán mégsem akkora nagy muzsikus, mint azt el akarják hitetni velünk, vagy hogy túl nagy apparátus állt a háta mögött, amely azt sugallta, hogy ez az alacsony ember alapjában véve mégis óriás. Hogy nagyon tudatosan lett felépítve a…

281

281

Mindig féltem, hogy eljön a pillanat, amikor kiderül: az opera tényleg nem érdekel már senkit. Nem létező műfaj, de nem csak azért, mert nem tud szólni a tömegekhez, hanem mert senkihez sem tud szólni, nincs számottevő elit- vagy nem elitréteg, amelyet boldoggá tenne Don Giovanni vagy Cso-cso-szán,…

Messzebb, mint valaha

Messzebb, mint valaha

Tegnap volt Beethoven születésnapja, gondolom, ezzel véget is ért a Beethoven-év. Ebből az alkalomból az Operaház egy olyan Fidelio-keresztmetszettel állt elő… Nem mondom tovább, biztosan nekik is nehéz, de a négyből ketten úgy énekeltek, hogy ilyen hangokat nem enged feltétlenül a világba felelős…

Éneklő színésznő

Éneklő színésznő

Biztosan kell némi filmi kiéhezettség ahhoz, hogy örömmel nézze az ember az HBO-n a Szabad szavak (Let Them All Talk) című filmet, de a kiéhezettséggel nincs is gond, ha valamit, akkor sorozatokat néztem az elmúlt évben, és, ha jól emlékszem, egyikben sem szerepelt Meryl Streep. Lehet mondani,…

Szakíts, ha bírsz

Szakíts, ha bírsz

Úgy emlékszem, két évvel ezelőtt jelent meg a Magyar Narancsban Kőrizs Imre szép elemzése egy Horatius versről, a Leukonoéhoz címűről. Összevetette Trencsényi-Waldapfel Imre fordítását az eredetivel (addig már nem bonyolította a helyzetet, hogy a kétféle utolsó sorra is kitérjen), hogy az eredeti…

Nem vár holnapig

Nem vár holnapig

Voltaképpen meglep, hogy milyen kevés emlékem van a magyar beat hőskoráról. Túl kicsi voltam a Táncdalfesztiválok alatt, rendben van, de például Laux József az édesanyámhoz járt a fogával, ahogy akkoriban mondták, éppenséggel kezet rázhattam volna vele, ha merek. Dobos az Omegában. Megmutatták a…

Kocsis, az örökhagyó

Kocsis, az örökhagyó

Nem vitt rá a lélek tegnap sem, hogy megnézzem a Müpa honlapján Kocsis utolsó előtti koncertjét. Akkor se vitt rá a lélek, amikor élőben ott lehettem volna, nem akartam a nagy idő kis tanúja lenni, ezek voltak az utolsó vagy majdnem utolsó szavai. Már ülve vezényelt, tudom. Nem akartam ott lenni…

Izzik a galagonya

Izzik a galagonya

Van az a Weöres-vers, Őszi éjjel izzik a galagonya ruhája. Azt hiszem, mindenki ismeri, mert többé-kevésbé gyermekversként ment át a köztudatba, de dolgoztak rajta Sebőék is, megvolt mind a két út, ami egy verset közkinccsé tehet: énekelték is, tanították is. Utólag aztán rájön az ember, hogy nem…

süti beállítások módosítása