Kocsis: Impossible

Kocsis: Impossible

Norman Lebrecht teszi föl a kérdést a blogján (Slippedisc), hogy ha egyetlen egy koncertre lehetne mindösszesen elmenni, ki mit választana. Persze, a kérdés nem teljesen világos, legalábbis a válaszok alapján, van, aki lehetséges koncerteket szervez, van, aki régieket, ahol ott volt, de szívesen…

Magyarul semmi értelme

Magyarul semmi értelme

Nincsenek illúzióim: egy fénykép népszerűségének a titka a rajta látható emberen és a reprodukáltság számán múlik, nem azért volt a hetvenes években minden amerikai diákszobában ott Farrah Fawcett, mert olyan érdekesnek találták a fehér fogsor és a piros fürdőruha együttesét, hanem mert jaj, de jó…

Isolabella

Isolabella

Domingo miatt kezdtem el nézni, aztán Scotto miatt nem tudtam abbahagyni a Metropolitan tegnapi ajánlatát, a Manon Lescaut 1980-ben készült felvételét. Persze, ismertem régről, ezerszer lemásolt VHS-kazettáról, amelyen sárga árnyak mozogtak, de a hangminőség elfogadható volt. Így aztán némi…

Wolfgang felesége

Wolfgang felesége

  Olyan érzés, mint amikor az ember nem érti a viccet. Mindenki harsányan nevet körülötte, ő meg azon gondolkodik, hogy vajon miért. Az már hozzáállás kérdése, hogy ilyenkor ki a hibás, aki nevet, vagy aki nem nevet, én, vagy az egész világ. Ezt érzem, ha a legendás Irmgard Seefriedet hallgatom.…

Irmgard férje

Irmgard férje

Miért is hallgatunk lemezeket? Nyilván az emberek nagy többsége azt mondaná (akár hallgat, akár nem), hogy a zene miatt. Nyilván így is van, de közben mégis van az egészben egy kis múzeumi körséta is, mit szerettek a régiek. És vajon miért. Onnét jutott ez most az eszembe, hogy éppen újra…

Ingről, gatyáról

Ingről, gatyáról

Véletlenül találtam ezt a jelenetet, Judi Dench, mintha egy közönségtalálkozós interjú végén szavalná el a Vízkeresztből a She never told her love kezdetű részt. Második felvonás, negyedik szín. Valaki kell, hogy végszavazzon neki, így aztán, ki mást, Benedict Cumberbatch lett a megfelelő ember. Nem…

Jani bácsi, Béla bácsi

Jani bácsi, Béla bácsi

Mikor Jan Potocki könyvét rendeltem meg az antikvarium.hu oldalon, az átvételkor nagyobb csomagot adtak. Ajándékként mellétették a Mi, janicsárok című regényt, Tóth Béla művét. Valahogy megesett a szívem a könyvön, nyilván eladhatatlan, porosodjon máshol, soha, senki nem fogja elolvasni, pedig…

Sokan vannak

Sokan vannak

Majdnem harminc éve, amikor édesapám temetését intéztük, be kellett menni a farkasréti irodába, ott egy asszonnyal tárgyalni. Időnként, ahogy az az irodákban szokás, megszólalt a telefon, a harmadiknál az asszony rám nézett, és szájával formálva a szavakat, némán mondta: „annyira sok a…

Molnár Gál Péter, Molnár Gál Pál

Molnár Gál Péter, Molnár Gál Pál

Tökéletesen megértem, ha valakinek csalódás a Coming out, Molnár Gál Péter önvallomása, éppen azért, mert nem önvallomás, mert nem tisztáz, nem vall be, nem bán meg. Hogy pontos legyek: azt mondja, ha megint megfenyegetnék börtönnel, megint aláírna. Ez nem megbánás, bár talán bevallás. Csak hát…

Hol élünk?

Hol élünk?

Meghalt rokonaimra gondolok, sajnos nem aktualitás nélkül, hogy mennyi mindent örököl tőlük az ember. Amerikai nagybátyámtól például azt az egyszerű kérdést, hogy hol élünk. Nem is feltétlenül valami nagyon magas vagy mély értelemben, még csak nem is úgy, ahogy Balázs Béla írta A kékszakállú herceg…

süti beállítások módosítása