Ha nem is bölcsességet, de okosságot fogadtam. Most más lesz, nem halálos tavasz az Uffiziben. Ha már végigálltam a két zsebkipakolós sort, egyet a pénztárhoz, egyet a bejutáshoz (nem volt vészes), ha már leszurkoltam a belépőjegy árát (vészes volt), akkor nem esek a régi csapdába. Nem azokat a…
Pihent agyú ötletnek látszik Zeffirelli-kiállításra menni Firenzében, mintha az ember már tényleg mindent látott volna, amit a város kínál, pedig dehogy. Meg mit is lehet kiállítani egy rendezőből, a munkáit nem nagyon, vagy akkor filmek és operaközvetítések mennek szobáról szobára? Rendben,…
A történet szerint Donatello épp vitte a vállán a keresztet, mármint a szó szoros értelmében, vitte a művét a Santa Croce templomba, Firenzében, amikor találkozott Brunelleschivel. Brunelleschi nézte, nézte Jézust, aztán azt mondta: egy parasztot feszítettél a keresztre. Donatello persze nem örült a…
Firenzében nehéz volna Dantét kikerülni, meg miért akarná kikerülni bárki is. Nekem már Pesten megkezdődött a Dante-kaland, méghozzá a Helikon Zsebkönyvekkel, a sorozatban ugyanis Simon Márton válogatott 99 magyar verset. Nem mondta, hogy a 99 legjobbat, így nem is lehet számon kérni, hogy miért ez,…
Tavaly óta áll Firenzében, a Piazza della Signorián, körülbelül ott, ahol Savonarolát megégették, egy elég rusnya, ágaskodó oroszlán. Kortárs munka, Francesco Vezzoli alkotása. Az oroszlán szájában egy római stílusú emberfej látható, az ember többi része az állat lábai előtt hever. A szobor címe…
Az ember, persze, nem figyeli, hogy kiről is vannak elnevezve a múzeumi termek, ismeretlen emberek, akik mégis múzeumi, tartós feliratokká válnak, a gazdagságuknak és jótékonyságuknak köszönhetően. Hiába drágák a múzeumi belépők, semmire nem elegendőek, de jönnek azok a milliomosok, akiknek hálásak…
Lehet, hogy köztudomású, nekem meglepetés volt, hogy Victor Hugo nemcsak költő, nemcsak író, nemcsak színdarabíró, nemcsak politikus, nemcsak kávéfőző -… Szóval hogy képzőművész is. Vagy nem tudom, mennyire művész, mindenesetre képző, alkotó, rajzoló. Állandóan rajzolt, ami nem nagy meglepetés,…
Ő Goerne. Matthias Goerne, német bariton az örökös, mármint a daléneklési német hagyományok örököse, tanult is Dietrich Fischer-Dieskaunál, de azért más, nagyon más, mint a régi óriás. Az a típus, akit elvben nem szeret az ember, mert olyan nyers, a hangja sem az a végletekig kimunkált eszköz, fönt…
De hát erre neki igazán nincs szüksége! Mindegy, csinálja, nem tudom, miért, de Joyce DiDonato újabb tematikus koncertet hozott tető (jelen esetben a Müpa teteje) alá, beül a közönség, és látja, hogy lesz haddelhadd, lámpák vannak a nézőtérrel szemben, meg valami hullámszerű idomok hevernek a…
Ferencsik Jánosról szólt tegnap a Hogy volt?! adása, véletlenül kapcsolódtam be, és menet közben, amikor már az operaénekesek beszéltek róla, szokás szerint igencsak viccesen, „nagyon nagy ember volt, és engem mennyire szeretett” – alapon. Valamikor ezt feladatnak gondoltam, tisztába tenni a…