Jó ötletnek látszott, illetve még most is jó ötletnek látszik, hogy nagyhét minden napján meghallgassam valamelyik Bach-passiót. Művekből nincs óriási választék, vagy János vagy Máté, de felvételekből van bőségesen, és úgysem lehet eleget hallgatni a darabokat, hát gyürkőzz János, rohanj, János. Vagy Máté. Valószínűleg csak elkezdeni nehéz, de az sem az.
Mégis melyikkel kezdjem, talán Gardinerrel, klasszikus, Deutsche Grammophon, nem súlyos, ami a megvalósítást illeti, talán ez a felvétel egyik legnagyobb vonzereje, tánclépésekkel megy végig a szörnyűségeken, mintha tudná előre, hogy a vége jó lesz. Nem a konkrét vége, ami legfeljebb annyi feloldást ad, hogy nyugodj békében, de eljön még a feltámadás is.
Körülbelül azt hozza a lemez, amire számítottam, a kórus a legfontosabb, a zenekar nagyszerű. Csak azért körülbelüli a várakozásoknak való megfelelés, mert nem gondoltam volna, hogy még Gardiner irányításával is ennyire fontosak lehetnek az énekes szólisták, hogy ennyire nem mindegy, hogy az áriát Ann Monoyios vagy Barbara Bonney énekli. Hiába képzeli az ember, hogy Bach számára az énekesek annyit jelentettek, mint az orgonasípok, áteresztik a levegőt, és közben hang jön ki belőlük, ez egyáltalán nem igaz. Ann Monoyios hangja is szép, ő is megoldja a feladatot, de az ember mégsem figyel rá úgy, mint Bonney csengésére. És ha a csengésre figyel az ember, akkor a szövegre is, erről szólna az éneklés.
A szövegnél maradva: van egy pillanat, amit soha nem értek az Újszövetségben. Jézus meghal a kereszten, megrendül a világ, vagy legalábbis a környező világ, reng a föld, fekete lesz az ég, és… Hát ezt nem értem. Végigszakad a templom függönye. Nem azt mondom, hogy nem fontos, nem megmagyarázhatatlan, de miért ennyi? Miért csak ennyi?
Bach persze tudta a megoldást, legalábbis zenében tudta, nagy a világ rendülete a passióban, de ha nem Bach szól, akkor mégsem értem. Jobb, ha Bach szól.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Aurora86 2023.04.04. 11:56:24
stolzingimalter 2023.04.04. 14:08:45
Aurora86 2023.04.04. 14:11:17
stolzingimalter 2023.04.04. 15:38:17
Ceratium 2023.04.05. 07:28:27
De Bach tényleg tudta.
Atestan 2023.04.05. 08:14:20
polyvitaplex 2023.04.05. 09:19:07
És még annyit, hogy a templom függönye, amit kárpitnak is fordítottak, nyilván a zsinagógai tóraszekrényt eltakaró függönyt jelenti. Úgy tudom, hogy a tóraszekrény alakult át a keresztény templomban oltárrá, az Úr és az ember közötti szövetség új dimenziójaként.
Más kérdés, hogy erre a Jézussal megújult szövetségre hivatkozva húsvét táján megszaporodtak a vérvádak és pogromok, amivel a keresztények pont a krisztusi megváltás lényegét köpték arcul.
antipro 2023.04.10. 16:46:09
A szentély kárpitja határolta el a szentek szentjét, a Templom legbelső részét. Ide csak a főpap léphetett be, évente egyszer, hogy bemutassa a zsidó népért a nagy engesztelő áldozatot. Jézus kereszthalálával, amely szintén felfogható engesztelő áldozatnak, a megváltott emberiségnek már nem kell több égőáldozatot hoznia. Így a kárpitra sincs már szükség. Isteni kegyelemből. Az isteni kegyelmet jelzi, hogy a hasadás fentről indult.