Azt mondta Dejan Lazic, a Fesztiválzenekar vendége, mielőtt ráadást adott volna, hogy ez az Európai Hidak koncert Budapest és Róma között ver hidat, úgyhogy ő most Liszt Vándorévek-ciklusából fogja eljátszani a Gondolierát. A logikát ugyan nem értem, talán csak annyi, hogy Velence félúton van Róma és Budapest között, de annyi baj legyen.
Csak azért mesélem, mert hogy októberben tényleg Rómába megy a Fesztiválzenekar, és előtte eljátszották a műsort Pesten is, valahogy azt érzi az ember, hogy ez külföldre szóló program, amikor a magyar zenészektől magyar műsort kérnek, de élmény azért itthon is: Liszt meg Bartók.Nyilván az ember nem csodálkozik rá a 2. magyar rapszódiára... Ez sem annyira nyilvánvaló, mert rácsodálkozik, hogy cimbalomszólóval, hegedűszólóval (a koncertmester a valaha Berlinben mesterkedő Guy Braunstein) - szóval mennyire friss ez a zene. Aztán az A-dúr zongoraverseny, meg Lazic, de egyáltalán nem róla szólt a darab, ami lehetne éppenséggel hiba is, de nem az, mert megint a csodálkozás, hogy mennyire meredek ez a zene, mennyire nem az, amit Liszttől várhattak a kortársak, vagy akár a mai hallgatók. Hogy Liszt, mennyire túl tudott lépni önmagán, vagy hogy mi az, amit remél tőle a közönség, hogy odatesz egy darabot, ami olyan, mintha el sem készült volna, és máris vége van, várja az ember a nagy motívumot, de csak nem jön. Ő meg mégis azt mondja, hogy itt van, ez van, ha nem tetszik, ne hallgassátok. Tényleg nem is tetszik annyira, de le van tőle nyűgözve az ember.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
antipro 2023.09.26. 10:45:27
stolzingimalter 2023.09.26. 16:56:44