Minden rosszra el voltam készülve, hogy ez egy nagy pofavágós film lesz, amelyben Joaquin Phoenix két és fél órán keresztül depressziós arckifejezéssel sétál jelenetről jelenetre, vagy nagy emberek alsógatyában szándékkal bebizonyítják, mennyire nem nagy a nagy. Napóleonnál ez amúgy is adja magát, testmagasság vagy péniszhosszúság témakörben, jön egy Napóleon, akinek Napóleon-komplexusa van. Ennél időszerűtlenebb filmet elképzelni sem lehet. Volt már egyszer hasonló eset, a Nagy Sándor, a hódító, de azt Oliver Stone rendezte, és tényleg borzasztó volt.
Ez meg Ridley Scott, és nem olyan szörnyű. Lehet, hogy nagyobbnak volt szánva, lehet, hogy csalódik, aki azt képzelte, megfejtést kap arra nézve, ki volt ez az ember, és miért lett belőle az, aki, vagy talán alkotói hozzáállásnak túlságosan is szerény azt mondani, hogy „nem tudom”, de ha egyszer nem tudja. Szürke ruhás fazon, aki tudja, hová kell elhelyezni az ágyúkat, és ezzel a tudásával meghatározott egy egész évszázadot. Ha nem kettőt. Talán nem hármat.
Ha jobban belegondolok, Tolsztoj sem értett belőle sokkal többet.
Az igazi meglepetés a filmben az a pillanat, amikor Napóleon belép egy terembe, ahol valaki a Mazsola és Tádé zenéjét játssza. Ez is nyilván generációs dolog, nekem a Mazsola zenéje, másoknak csak valami pimpilimpi, Francois-Joseph Gossec D-dúr gavottja. Nem anakronizmus, Gossec Napóleon kortársa volt, de az életműve többé-kevésbé elfelejtődött, vagy meg sem jegyződött, hogy miért lett épp Gossec a Mazsola zenéje, azt sem tudom, de annyira jó, hogy valaki egy életen át írja a szimfonikus műveket és operákat, még egy másfél órás Requiemet is, és mind megy a feledésbe, leszámítva ezt a kis hülyeséget, amit együtt hallgatunk Napóleonnal.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tyranno61 2023.12.02. 08:58:38
Ceratium 2023.12.02. 10:00:10
De ez csak találgatás.
Akkoriban a zenei szerkesztők nagyon értették a dolgukat, mikor olyan ikonikus zenéket szedtek össze, mint a Kid Baltan-féle Second Moon (Delta) vagy a Peter Neroból és Led Zeppelinből összekevert "A Hét"-szignál.
polyvitaplex 2023.12.02. 11:43:39
Tyranno61 2023.12.02. 14:32:32
polyvitaplex 2023.12.02. 18:13:38
Ennyire idős korára lehetne már benne igény valamilyen közlésfélére, állásfoglalásra.
jajnemár 2023.12.02. 18:46:02
Tyranno61 2023.12.03. 10:00:48
Atestan 2023.12.03. 11:19:26
polyvitaplex 2024.01.05. 08:09:43
Azt mondja Napóleon Egyiptomban, hogy fullasztó a hőség, Oroszországból pedig azt írja haza, hogy rettenetesen hideg van, jó reggelt!, de nem ez a gond, hanem hogy egy valódi filmben a szóbeli közlések helyett filmes eszközökhöz szoktak nyúlni, vagy, ha semmi nem jut eszükbe, akkor a főhős legalább izzad vagy vacog, és látszik a lehelete.
Talán jobban járt volna Scott, ha néhány részletet bont ki a tabló helyett. Mi szükség volt például a waterlooi csatajelenetre, Szergej Bondarcsuk már 1970-ben megválaszolta a kérdést, hogy von Büchlernek sikerül-e időben megérkeznie.
stolzingimalter 2024.01.05. 16:25:43
csak a szívózás kedvéért: nem büchler, hanem blücher
polyvitaplex 2024.01.05. 17:20:15
Bondarcsukban is igazad van, de egy csomó történelmi filmre igaz, amit mondasz, mégsem dolgozzák fel újra.
stolzingimalter 2024.01.06. 06:17:00
polyvitaplex 2024.01.06. 11:11:08
A gyártási költségeket nem tudom, és azt pláne nem, hogy egy 1970-es vagy 1927-es film ára ma mekkora összegnek felelne meg, de a tetszési index alapján úgy látszik, hogy a nézők nem feltétlenül akarnak új variációkat látni ugyanarra a témára.