- Megkérdezhetem, hogy milyen doktor?

- Csak jogi.

- Hát akkor igazán tudnia kellene, hogy a törvények...

- Állj, állj, állj. Tudom. De a törvényt nem akarom elfogadni. A biztonsági öv nem olyan, mint a gyorshajtás vagy az ittas vezetés, ha nem kötöm be magam, nem veszélyeztetek más embert. Még csak nem is olyan, mint a bukósisak, hogy rossz példát szolgáltatok vele, senki nem nézi, hogy a másik be van-e kötve.

Senki? Ezt most nem jókor mondtam, mert ők épp ezt nézték. Mi több, a múlt héten is épp ezt nézték Kecskemétre menet, így már egészen szép összeg jött ki biztonsági övből. Persze eszemben sem volt vitatkozni miatta, úgysincs értelme, de nem is elegáns, mintha az ember a jegyszedővel vitatkozna a koncert előtt, hogy hol akar bemenni. A rendőr is a tápláléklánc alján van, az érveimet is ezerszer hallotta, mert azt mondja: szerintem igaza van. De a törvények...

            Persze, lehet, hogy ezt is javasolták nekik eligazításon, legyünk mindannyian a törvények áldozatai, mert a kollégája is ezt mondja, amikor jön bevasalni, bebankkártyaleolvasni a büntetést. Igazam van, de a törvények. Tök jól elbeszélgetünk közben még a felelős állattartásról, azelőtt francia bulldogja volt, ölben vitte föl a negyedikre, nehogy megerőltesse a gerincét. Mármint a kutya.

            Azért megbüntet. Nyilván kevesen mondják az ilyen büntetésekre, hogy jogos, megérdemeltem, de most tényleg. Ha sem a törvény végrehajtója, sem az elszenvedője nem tartja helyesnek a szabályozást, akkor hogyhogy mégis végrehajtódik? Ha az új szabály szerint aki nem köti magát be, annak jól bele kell verni a fejét a kormányba, hogy megtanulja egy életre, akkor azt is megteszik?  

            Persze mindegy. Olaszország felé megyek, és aki ezt teszi, az ne nyavalyogjon, hanem örüljön az életének. Dobtam már én kacagva az árokba a leszakadt első sárhányót, nem érdekes, Olaszországba megyek. Majd otthon jajgatok.