A Pál utcai fiúkat hallgatom Kern András előadásában, hanyatt fekve, miközben hull (hullik?) rám a jégeső a tengerparton. Elfelejtettem, mennyire jól is kezdődik a könyv, a diákok majd belepusztulnak az unalomba háromnegyed egykor, az ablak nyitva, gépzongora szól odakint, és süt a nap. Aztán végre kicsengetnek, Csele épp egy olasz árussal alkudozik, aki fölemelte az árakat egy krajcárról két krajcárra. Pedig azelőtt egy krajcárért is mindent lehetett kapni: medvecukrot, árpacukrot, törökmézet, pálcikára nyársalt három szilvát, három fél fügét, három fél diót, három prünellát...
Prünellát? Mi az a prünella? Ránézésre azt mondanám, hogy aszalt szilva, de a szilva már korábban szerepel a felsorolásban, és mivel március van, nem lehet friss szilva. Az internet szerint lapos aszalt szilva, hiszek is neki, bár azt nem tudom, az olasz árus hogyan mond ki ilyen bonyolult hangzókat, mint az ü. De hát ez az olasz Pál utca gondja, a neveket is lefordítják (kivétel pont az utcanév), Giovanni Boka és Ernesto Nemecsek. Csónakos persze marad Csónakos, nem magyarázzák.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Tyranno61 2026.05.12. 09:14:38
Héjastól nem.
Héja nélkül?
csársz 2026.05.12. 09:22:37
„Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt.”
(Mondjuk, ezt nehezebb megjegyezni, mint azt, hogy „A patakban két gyermek fürdik, egy fiú és egy lány”, „Ma nem mentem iskolába”, „Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot”.)
stolzingimalter 2026.05.12. 10:51:59
polyvitaplex 2026.05.12. 22:13:17
Ceratium · ceratium.blog.hu 2026.05.13. 10:23:21
"Szomorúan nézte a baljós eget, a sáskajárásos nyár kiégett maradványait, és hirtelen ugyanazon az akácgallyon látta átvonulni a tavaszt, a nyarat, az őszt és a telet, mintha csak megérezte volna, hogy az örökkévalóság mozdulatlan gömbjében bohóckodik az idő egésze, a zűrzavar hepehupáin át ördögi egyenest csalva, és megteremtve a magasságot, a tébolyt szükségszerűséggé hamisítja… és látta önmagát, a bölcső és koporsó fakeresztjén, amint kínlódva rándul egyet, hogy végül – rangjelzések és kitüntetések nélkül – lecsupaszítva a halottmosók kezére adja egy szárazon pattogó ítélet, a dolgos bőrnyúzók röhejébe, ahol aztán irgalmatlanul látnia kell az emberi dolgok mértékét, anélkül hogy akár csak egyetlen ösvény is visszavezesse, mert akkor már azt is tudni fogja, hogy olyan partiba keveredett a hamiskártyásokkal, amely már jó előre le van játszva, s amelynek végén utolsó fegyverétől is megfosztják, a reménytől, hogy egyszer még hazatalál."
Tyranno61 2026.05.13. 11:44:30
Krasznahorkai László Háború és háború (1999) című regényének kezdőmondata a világirodalom egyik legelismertebb nyitánya, amelyet a Gawker is a legjobbak közé választott. A mondat híresen hosszú, hömpölygő, és azonnal beleveti az olvasót Korim György zaklatott világába:"Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta Korim, majd hosszú csend után egy közeli bányatóra mutatott: – Azok ott hattyúk?"
Tyranno61 2026.05.13. 11:47:21
Ceratium · ceratium.blog.hu 2026.05.13. 14:42:25
Tyranno61 2026.05.14. 11:25:58
Fridit a you tube-on nézem, meglepően sokat fejlődött, a podcastjai színvonalasak.
Krasznahorkaival oda-vissza nagy harmóniában voltak a riport alatt. Krasznahorkai a végén tett egy gesztust felé.
A diákok pedig mindig éppen azt utálják, ami kötelező (olvasmány), vagy érettségi tétel.
Keletkezett is egy mém a Nobel díj odaítélésekor, a Sátántangó kapcsán.
Azok a diákok, akik meg akarják úszni a (kötelező olvasmány) Sátántangó elolvasását, és inkább gyorsan meg akarják nézni filmen, nagy bajban lesznek...(Tarr Béla 7 órás filmje) :D
Egyébként szerintem tanárokon is múlik, h a diákok mit szeretnek meg.
Arany Jánost pedig csak el kéne kezdjék olvasni...
Ja, ha el sem kezdik...
Ceratium · ceratium.blog.hu 2026.05.14. 21:15:46
K.L., és tanár-gyerek ügyben viszont szórakoztató látni, hogy kb ugyanaz ismétlődik meg több iskolai könyvtárban, mint jó húsz éve Kertésszel: hirtelen eltűntek a Krasznahorkai-kötetek. No, nem az intelligens diákok fosztották ki a polcokat, hanem főleg az irodalomtanárok, akik...hmmm... ezidáig kevéssé frekventálták Krasznahorkai művészetét. Amúgy, bárki mondta, hogy kötelező olvasmány lenne, ne hidd el, (még) nem az.
K.L.-val én kb. úgy vagyok, mint Wagnerrel: ott is van, aki elképed azon, hogyan bírok négy-öt óra operát végigülni. Pedig a megoldás is hasonló: el kell kezdeni. Pl. a Háború és háborút nem is bírtam letenni, muszáj volt egyvégtében elolvasni. Érthetetlen, hogy ezeket hogy tudja unni valaki.