Mestre Velence után csalódás, írta a régi Panoráma útikönyvem, ipari város, onnét mennek be dolgozni a pincérek és rakodóemberek Velencébe. Ebben meg is nyugodtam közel negyven éven át. Ha csalódás, nem megyek oda, minek is mennék. Aztán mégis, és tényleg csalódás volt.

De jó értelemben. Szerencsém is volt, mert lehetett volna sivár vidéket találni, de a szállásom pont a főtér mellett volt, szép és tágas, kávézók és éttermek, a tér közepén a helyiek promenádolnak a kutyáikkal, a háttérben óratorony. Hát ez mennyire szép. Ha volna itthon csak egy ilyen terünk, el nem mozdulnék onnét hétszámra. Ki írta, hogy csalódás? Ki írta a régi könyvet?

Hát az is érdekes. A szerző Fajth Tibor, akiről semmit sem tudok, de megvívok vele Mestre becsületéért. Látom, hogy elég rendkívüli az életpályája, jogász, zeneszerző, operaigazgató, zenei és idegenforgalmi szakíró. 1958 és 1962 között az Operaház igazgatója, utána a Nemzeti Bank titkárságát vezette. Írt Pucciniről és Rossiniről könyvet, és nemcsak a Velencét írta, de a régi, vaskos Itáliát is, sőt, van egy athéni és egy svájci könyve is.  Mestre ügyben talán tévedett, de hát akkoriban nem olyanok írták a könyveket, akik éveket éltek egy városban, hanem akik egyáltalán ki tudtak oda utazni huzamosabb időre, mondjuk egy hónapra. Lehet, hogy Mestre nem fért bele. Vagy csak odavonatozott, kinézett az állomásról, Velence után csalódás.