Van egy barátom, aki prozopagnóziában szenved. Pontosabban nem szenved tőle, de megvan neki ez az arcvakság nevű betegség, legalábbis enyhe fokban, nehezen tudja megkülönböztetni az arcokat. Számára egy film, amelyikben bajuszos katonákkal történik valami, az maga az érthetetlenség, mintha ugyanaz az ember beszélgetne saját magával. Vagy több saját magával, és aztán lelövi egymást illetve önmagát.
Mintha valami hasonló történne a Balatonszemesen fölállított Freddie Mercury-szobor kapcsán is, mindenkinek van ötlete, hogy kire is hasonlít a bronz-Freddie, leginkább József Attila jut az emberek eszébe (hiszen a szomszéd falu Szárszó, de emlegetik Petőfit, Farkas Bertalant, Sztálint. A különös az, hogy az emlegetettek egyébként nem hasonlítanak egymásra, de szobor formában, úgy látszik, mégis van bennük valami közös. A bajusz.
Az én javaslatom egyébként Puccini volna. Tegnap Puccini-gála volt az operában, a vasfüggönyre egy elszínezett Puccini-fejet is kivetítettek, és eszembe jutott: van Puccini-szobor Balatonszemesen? Pedig nem ártana. Ez volna a lényeg: bajuszos közéleti emberek közös szobra lehetne a szemesi Freddie, és akkor minden vonatkozó ember nevét rá lehetne írni a talapzatra. Sztálint nem is kell.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
polyvitaplex 2026.07.31. 10:13:14
Tyranno61 2026.07.31. 13:50:28
Ez Kovács Lajos sztahanovista tsz-elnök.
Ceratium.blog.hu 2026.07.31. 15:06:56
Van egy olyan gyanúm, hogy a párkányi Stúr szobor esete forog fenn - ami állítólag Kossuthnak indult, aztán rárittyentettek egy kackiásabb bajszot, onnan már Stúr lett.
Ez is indulhatott akárkinek, merthogy tényleg mindenkire hasonlít, Faruk Bulsarán kívül, csak ráfirkantották, hogy sómásztgóon (amit a célszemély szintén beretvált változatban énekelt eredetileg, lásd az Innuendo borítóján), onnan már Frédi.
csársz 2026.08.01. 12:35:10
www.kozterkep.hu/2716/i-toth-zoltan-akademiai-56-os-emlek#vetito=10694
Ceratium.blog.hu 2026.08.02. 14:31:06
Ebben az az elgondolkodtató, hogy számukra ez nyilván nem probléma, erre állt rá az agyuk arcfelismerő funkciója - de akkor lehetséges, hogy nekik meg a mi európai vonásaink a nehezen megkülönböztethetőek? (Van ugyan kínai barátom, de ilyet nem lehet megkérdezni tőle, mert soha nem mondana udvariatlan dolgot.)
Viszont, ha így van, ők simán összekeverhetik Frédit Puccinivel, de akár Sztálinnal is...
Tyranno61 2026.08.02. 14:56:01
Én arra lettem figyelmes, h azért könnyű számomra megkülönbözetetni a távolkeleti, vagy akár fekete, de bármilyen rasszhoz tartozó arcokat, mert túl a bőrszínükön, arcformájukon, ezeken felül még egy-egy karaktertípusba is tartoznak.
Ezek a karaktertípusok felülírják a rasszt, ez a fő ismertetőjegyük.
Tyranno61 2026.08.02. 15:02:17
Éppen ezért, egész más tekintete, kisugárzása van Sztálinnak és Puccini-nek.
Igaz, egy szobor adja vissza legkevésbé jól ezt.
Egy festmény, egy fotó sokkal élethűbb tud lenni.
Ceratium.blog.hu 2026.08.03. 00:00:59
Nos, nem tudjuk.
Pont ezzel élnek vissza a csalók, a pszichopaták és egyéb manipulátorok: egy megnyerő arc, barátságos viselkedés és ugrik a megtakarított pénz - "pedig olyan kedves fiúnak tűnt..."
És ez fordítva is így van: ha tudom valakiről, hogy gyilkos gazember, akkor a képmásába is "belelátom" mindezt. Ha tehát az elmúlt évtizedeket nem egy messzi galaxisban töltötte valaki, akkor Sztálin bármilyen jól beállított fotójáról egyszerűen nem képes egy békés, joviális, bajszos bácsira asszociálni, az agyunk lázasan keresi a mintázatot, amely a gazemberre utal, és akkor is talál, ha nincs ilyen.
stolzingimalter 2026.08.03. 06:37:30
Atestan 2026.08.03. 08:37:43
Én Grúziában éreztem azt, hogy mintha ugyanaz az 5 arc kísértene mindenhol, de ott lehet, a földrajzi szeparáltság tényleg létrehozott egy belterjesebb népességet. Mindenesetre nagyon humorosnak találtam, amikor a "Mit látunk, ha felnézünk az égre?" című grúz filmnek az volt a kiinduló csavarja, hogy a főhős szerelmespár külsejét elő találkozásuk utáni éjjel valami varázslat elváltoztatja, így hiába keresik utána egymást... Nekem nézőként szinte fel sem tűnt, hogy onnantól más színészek játsszák őket.
Tyranno61 2026.08.03. 08:55:09
Minden igaz, amit a kisugárzásról írtál. Ilyen szempontból bele sem gondoltam.
Nagyon izgalmas kérdés!
Tyranno61 2026.08.03. 08:59:59
A karkterjegyeknél meg arra gondoltam, h sokszor rácsodálkoztam ázsiai, fekete, stb. arcokra, h jé, ő úgy néz ki, mint x.y. ismerősöm, rokonom, barátom, híres ember, csak éppen színesbőrű, kínai, stb. "kiadásban"... :)
Tyranno61 2026.08.03. 16:02:28
Eszembe jutott még egy masik "játék" is a karakterrel, kinézettel, kisugárzással (jellemmel) kapcsolatban.
Ha valaki, ismeretlenül, hasonlít egy általam ismert negatív, antipatikus figurára, egy az egyben úgy néz ki, mindig eljátszom a gondolattal, h íme, xy, általam utált figura hasonmása, de az kizárt, h a jellemük is hasonló legyen!
Vagyis ő itt biztos egy jó ember az általam utált figura bőrébe bújva...
Ceratium.blog.hu 2026.08.03. 18:06:16
Mindenfajta előítéletesség hajdanában komoly evolúciós előnnyel járt: ha megvan a mintázat, ami valami rosszhoz kapcsolódik, úgy akkor vagyok evolúciós előnyben, ha azt a mintát messziről elkerülöm, bár esély van rá, hogy így a fürdővízzel a gyereket is ki fogom önteni. Ez az ösztönös kockázatminimalizálás elve.
Ám a kultúrembereknél itt kapcsolt be a szerzett tulajdonság: nehogy már egy embert egy hozzá csak hasonlító másik, vagy pláne a külseje alapján ítéljek meg, mert így egy csomó, lehetséges pozitív dolgot eltolok magamtól. Ez a sikermaximalizálás elve.
És ezek harcolnak egymással, embere válogatja, kinél milyen sikerrel. Az "a" verziót a "b" verzió kirekesztőnek fogja hívni, a "b" verziót az "a" verzió tapasztalatlan, naív hülyének.
Nehéz ebből kimaradni, sokan meg sem próbálják.