Bűvölöm a hőmérőt. Más dolgom úgysincs, Ljubljanánál állok a dugóban, se té, se tova, valakik egymásba szaladtak a sor elején. Bűvölöm a hőmérőt, de megakadt 39,5-nél. Lehet, hogy nem is tud többet? Gyárilag ennyire van beállítva, efölé úgysem megy a hőmérséklet? Menjél már feljebb egy kicsit. Soha nem mutatott még annyit.

Közben arra gondolok, hogy ez az egyetlen igazi demokratikus helyzet. Tudom, évszázadokig a halált tartották a nagy demokratának, aki eljön mindenkiért egyformán, nem számít, hogy úr vagy paraszt, szép vagy csúnya, férfi vagy nő, koldus vagy király, de a helyzet azóta megváltozott. Megvannak a halál elvei, de lehet vele alkudni, és könnyen lehet, hogy túléli a rákot, aki megengedheti magának. De az egysávosra szűkített autópályán nincs mellébeszélés. Ha dugó van, akkor dugó van, mindegy, hogy Mercedesben, Ferrariban vagy Suzukiban ülsz, sorstársak vagyunk.

Leszámítva a motorosokat, mert ők oldalt elférnek, szépen előre csalinkázhatnak. Így lesznek az utolsókból elsők.

Bűvölöm a hőmérőt, és nem hiába, hirtelen vált, és már tényleg negyvenet mutat. Fél perc múlva már negyvenegyet. Azt mondják, ha láz volna, ez már ártana az agysejteknek.