Valószínűleg nem fért bele több. Ilyenkor csodálkozik rá az ember, hogy Kodály ugyan 144 éve született, de ha valaki az életéről próbál színdarabot írni, akkor van olyan, aki még él a főszereplők közül. (Egyszer ezen már elcsodálkoztam: Bódy Magdi koncertjén, mert van olyan filmfelvétel, amelyen ő Kodálynak énekel.) Nem lehet elengedni az agyat, és Kőhalmi Zoltán stílusában beszélni a népdalgyűjtő körútról. Vagyis lehet, mindenkinek ajánlom is Kőhalmit, mert ultravicces, de egész este nem lehet. Kecskeméten nem lehet.

Ennyit lehet. Kicsit bátortalanul, de mégis Kodályról beszélni, megtalálni a főszerepre Gálffi Lászlót, aki tényleg hasonlít, és egy-két mozdulattal Kodállyá változik, megmutatni a csöndes ellenállást, a védhető védelmét. Megmutatni, bár az pont nem nagyon sikerült, a szerelmet, ami az ő esetében tényleg meglepően független a társadalmi elvárásoktól, az első feleség 19 évvel idősebb nála, a másodiknál ő idősebb 58 évvel. A fasorban sincsenek Pablo Casalshoz képest, ő kerek hatvannal volt idősebb.

Nem sok, amit a kecskeméti Katona József Nemzeti ajánl, de nem is kevés. És szép.