Csuja Imrét olvasom, a róla szóló könyvet, bár valahogy át kell vergődnie az embernek a címen: Imi, ne csináld. Ha ez megvan, körülbelül minden megvan, mert egyébként nem olyan a könyv, hogy nagyon Imizne, és tényleg a színészetről meg a színházról szól. Egyelőre még nem fejtette meg a jelenséget,…

Nézem Csuja Imre Falstaffját az Örkényben, és azt érzem, amit talán azok, akik Sinkovitsot látták a Mózesben, Timár Józsefet Az ügynök halálában. Hogy ez most valami színháztörténeti, különleges pillanat. Nem lesz ott semmiféle szoborkertben, mert annyira jó, mert annyira semmi más, csak jó, nem…