Van egy komolyzenei lemezlovas, Dave Hurwitz, írásban és a YouTube-on értékeli a klasszikus zenei lemezeket, lendülettel és határozottan. A dolog jelenlegi állapotából fakadóan egyre inkább a múltról van szó, összegzéseket közöl, most épp egy olyan sorozata van, hogy egyes szerzők teljes életművéből…
Minden május elsején eszembe jut Kadosa Pál, mert ő írta azt az úttörődalt, ha egyáltalán úttörő, hogy Itt van május elseje. Nem is rossz dal, a szövege azért nem túl elmés, legalábbis a rímelése, hajtás –pajtás, élet – ének. Csoda, hogy ennyit ki tudott hozni belőle.
Idén viszont nemcsak eszembe…
Schubert B-dúr szonátáját játszotta tegnap Grigorij Szokolov, és közben megint eszembe jutott egy régi előadás a Zeneakadémián. Kocsis zongorázott, ugyanezt a szonátát, már alaposan benne jártunk az első tételben, amikor fölállt, elnézést, az egyik billentyű elromlott, nem szólal meg. Mutatta is,…
Van ez a koncertszervezői bölcsesség, hogy minden vendégmuzsikus lehetőleg saját hazája zenéjét játssza. Ezért játszanak a magyar zongoristák folyton Lisztet és Bartókot a világban, a lengyelek Chopint, az angol karmestereket meg Britten és Elgar műsorral hívják. A kanadaiak és a szlovének találják…
Csináltam utcabált, és voltam utcagyerek,
de a rock’n’roll diplomához nem jár díszkeret,
és utcanév tán soha nem leszek.
Fenyő Miklós szövege a Made in Hungária című számhoz, és ha hallottam, mindig arra gondoltam, hogy ezek szerint azért kicsit vágyik arra, hogy utcanév legyen. Ámbár nem áll…
Nem állítom, persze, hogy A menekülő ember kifejezetten művészet volna, de mégis valami hasonló. És a rendező, Edgar Wright azért kezdett bele, mert zavarta, hogy az első megfilmesítés (Schwarzeneggerrel) annyira más, mint a könyv. Egyébként, persze, az a két változat volt közelebb egymáshoz, a…
Nem felejtettem el a hónap elején Kocsis Zoltán évfordulóját, csak annyi mesélnivaló volt (van, lesz), hogy nem került rá sor. De ő kiszól a múltból. Pedig nem is Kocsist hallgattam, hanem Julius Katchent, Brahms f-moll szonátáját. És akkor elérünk az ötödik tételhez, és leesik az emlékezet…
Külön műsort adott a Bécsi Filharmonikusok koncertjén egy jó megjelenésű nő. Eleve azt hittem, hogy zenés szólama lesz, mert annyira hangsúlyosan hozták be neki a széket Thomas Adés Zongoraversenye előtt. Miért ne lehetne a darabban valami énekelt szólam is, amit székben dünnyögnek a zongorista füle…
Még mindig Harvey Sachs Schönbergről szóló könyvét olvasom. De már hónapok óta. Már az is hónapokkal ezelőtt volt, hogy elbüszkélkedtem a fordítónak, Rácz Juditnak, hogy olvasom, ő meg azt kérdezte, mi van azon olvasnivaló. Csak elolvasni kell, 230 oldal, de abban már az irodalomjegyzék is benne…
Ez volt Glenn Gould kedvenc száma. Persze az is furcsa, hogy egyáltalán volt neki kedvenc száma, hogy bármi köze lehetett könnyűzenei dolgokhoz, de ezt a dalt hallotta a rádióban, mármint az autórádióban, aztán tekergette a gombokat miközben autókázott a hófehér Kanadában. Kiszámította, melyik adón…