Az a jó ebben a hideg tavaszban, hogy jobb pillanataiban a bőrén érzi az ember a művészetet. Mert vegyük például Radnótit és az Első eclogát. Azt mondja benne a pásztor:
Nem tavasz ez még, játszik az ég, nézd csak meg a tócsát, most lágyan mosolyog, de ha éjszaka fagy köti tükrét…
Megint egy kiborító Parsifal, ahol nem bírják ki, hogy lovagok ülnek a Grál körül, hanem valami furmányt kell kitalálni, pusztulást, szürkeséget, világvégét. Ez, mondjuk az első két perc tanulsága, de szerencsére a Parsifal elég hosszú az újragondolásra. Bécsből van a közvetítés, az ARTE Concerten…
Két éve Bayreuth-ban az volt a szenzáció, hogy elmaradt a szenzáció, Roberto Alagna majdnem az utolsó pillanatban megfutott Lohengrin elől, kimerültségre és időhiányra hivatkozva közölte, hogy sajnos nem tudta mélységében elsajátítani a szerepet, keressenek valaki mást.
Hm, hm, mondta az ember, az…
Csöndben véget értek az idei Wagner-napok, amelyeknek az volt a lényege, hogy nem ideiek voltak, hanem néhány évesek, a régebbi anyagok felvételeit lehetett megnézni a mupa.hu oldalon. Körülbelül wagneri időpontban, rövidebb szünetekkel, a pause gomb nélkül, kényszerítve a közönséget. Csak annyira,…
Az köztudomású, vagy legalábbis nem valami új okosság, hogy a keresztény ünnepek Európában rátelepedtek a meglévő pogány rítusokra. Egyszerű fogás, bólogat a történelem maga, volt folytatása is, amikor alkotmányunk ünnepét augusztus 20-ra, Szent Istvánra tették (megjegyzem, ez csak a magyar Szent…
Kicsit meg vagyok még akadva a múlt szombati rádióműsornál, A bolygó hollandit közvetítették Valerij Gergijev vezényletével, s tényleg minden volt, csak jó nem. Nem volt ereje, sodrása, eleje és vége, ami azért furcsa, mert Gergijev húsz éve már vezényelt egy érvényes Hollandit ugyanitt, azt is…
Wagner ékes példáját nyújtja annak a jellegzetes életútnak, melynek kezdetén egy szenvedélyes aktivistát, egy lelkes baloldali fiatalembert látunk, aki idővel csalódik a politikában, és középkorú férfiként elfordul attól. A korábbi elvbarátok, akik kitartanak eredeti meggyőződésükben, úgy érezhetik,…
Tudom, mennyire stílustalan Wagnerből ráadást adni, akármennyire szerette is kínozni a közönségét, akármilyen odaadást is várt tőlünk, akármilyen önző módon is bánik az időnkkel, azért a ráadás nem az ő műfaja. Mégis hogyan? Búcsúzzon el még egyszer Wotan a lányától, bőszen és…
Vagyunk egypáran, akiknek az életét ez, vagy ez is tagolja, a Wagner-napok minden év júniusában. Ahogy az újév meg a szeptemberi évadkezdés, ezt is várjuk, ott vagyunk, végiggondoljuk, mi volt, jó volt, rossz volt, nehéz volt. Rossz, persze, nem volt, talán nem is tud az lenni, ahhoz túl nagy…
Biztosan mindenkinek vannak ilyen ismerősei, akik jönnek, és ha egy kicsit megmelegednek, akkor elmondják a régi történetüket, miként is estek le részegen a vonatról hetvenkilenc nyarán, vagy hogyan lopták el a helységnévtáblát egy lágy és csöndes éjszakán Balatonalmádiban. Mondják a jól ismert…