Hosszú autóútra jó ötletnek látszott a hangoskönyv. Miért is ne? A sátán kutyája, például. Iszonyat régen olvastam, még a Delfin Könyvek sorozatban, nem is szerettem, nem értékeltem Conan Doyle igyekezetét, hogy igazi regényt írjon, váltogassa a nézőpontokat, legyen benne naplórészlet meg mesélés,…
Éjszaka ismételték a Becstelen brigantykat, nem bírtam fönnmaradni, csak az elejét néztem, Landa és Monsieur LaPadite beszélgetését. LaPadite, nyilván idegnyugtatásul pipára gyújt, megjegyzem, olyan pipára, amilyenre a való életben aligha gyújtott volna. A kukoricacsutkából készült pipák a múlt…
Már a legelső Sherlock Holmes-regényben fölrajzolja Arthur Conan Doyle a mesterdetektív különcségeit. Dohányzik, kábítószerélvez és hegedül. És persze, szereti hallgatni a mások hegedülését, az egyik kihallgatást azért is fejezi be gyorsan, hogy elérje még Norman Neruda koncertjét, aki csodálatosan…