Amennyire tudom, Robert Browning egy verssel kapaszkodik erősen a magyar irodalomba, az Egy Galuppi-toccata cíművel. Ehhez is kellett Vas István, de hát volt, szerencsére, lefordította, végigrímelte, átélhetővé tette. Vagy talán eleve átélhető is volt ez a velencézés, a rejtélyes zeneszerző neve,…

Még mindig Bánt olvasom, a Betűtésztát, de ez már az utolsó írás a könyvből (csalok, nem 9 - 327-ig olvastam, már ami a lapszámozást illeti), a Bartókról szóló versekről szól. Nem vagyok teljesen járatlan a témában, 1981-ben, a centenáriumi évben megvettem azt a zöldes füzetet, Bartók-válogatást,…