Tegnap adta a tévé Kobajasi zeneakadémiai koncertjét a Rádiózenekarral, nekem viszonylag megnyugtató élmény volt, hogy tényleg annyira rossz ...
A valóság büdös lába

Kiolvastam az utolsó betűt is Rebecca Makkai könyvéből, és lenne pár kérdésem. Ja, nem, ez a könyv címe, hogy Lenne pár kérdésem. ...
Másképp utálni

Nem azt mondom, hogy szeressétek Rákay Philipet, mert tényleg nem kötelező, csak az ember mégis szeretné, ha valami tisztességes keretek között ...
Alapanyag falábhoz

Kíváncsi volnék, mit választanának Magyarországon a legnagyszerűbb magyar festménynek. Vagy Csontváryt vagy Munkácsyt, gondolom, talán A ...
Baráti tűz

Amikor Glenn Gould arról írt, hogy mennyire kevésre becsüli, és rossz műnek tartja Beethoven Appassionatáját, azt írta, hogy számára ez a zene ...
Adrien mamája
Az többé-kevésbé köztudott, hogy Adrien Brody félig magyar, amire sokáig hittem, hogy persze, hiszen Bródy, de épp a másik fele a magyar. Az anyja ...
Mezítlábasok

Olyan jó szívvel, odaadással és szorgalommal csinálja Palya Bea, amit csinál, hogy az ember elkezdi szégyellni magát, amiért olyan kevés öröme ...
A templom kapujában

Mindig meglep, egyszerre kellemesen és kellemetlenül, hogy mennyire egyszerű ma a dolgok kapujáig jutni, és mennyire nehéz marad belépni azon a ...
Eiffelkor Budapesten

Aludtam rá egyet, most se tudom, hogy érdemes-e erről beszélni, nem olyan lesz-e a történet, mint a szegény belvárosi gyermek panaszai. Egyébként ...
Az utókor nem ítélkezik
Van egy régi olasz sláger In un palco della Scala a címe, és arról szól, hogy 1893 januárjában milyen hangulatos is volt a Scalába járni. Közben ...