Nem azt mondom, hogy szeressétek Rákay Philipet, mert tényleg nem kötelező, csak az ember mégis szeretné, ha valami tisztességes keretek között utálkozhatna. Mindent megértek és elfogadok, közimádatot és közutálatot egyaránt, de ezt a kálmánozást nem. Nem úgy hívják. Valaha tényleg ez volt a neve, de hivatalosan megváltoztatta, és Philip lett belőle. Akkor ezt minek eljátszani? Tudom, hogy a beceneveket is ki kell érdemelni, hogy egy ország Kovács Katinak vagy Katona Klárinak mondjon valakit, ahhoz valamennyi időt el kell tölteni közösen, de itt nem erről van szó. Nem jut sajnos jobb példa eszembe a franciásított keresztnévre, mint Polcz Alaine, aki szintén nem volt született Alaine, de ha ezt a nevet választotta és használta, akkor az lett. Mindenkinek joga van - bizonyos megszorításokkal - olyan nevet viselni, amilyet akar, de úgy nehéz érdemben nyilatkozni valakiről, hogy „még a nevét sem mondom ki”.

Az egész egy kicsit távolról jutott eszembe, a rosszul utálkozásról, vagyis a napokban elhunyt Morgan Spurlockról, aki a Super Size Me című filmet forgatta és főszerepelte. Emberkísérlet, harminc napon át ette Spurlock a McDonald’s termékeket, ha az eladó fölajánlotta neki a nagyobb méretet, akkor azt, és lám, a harminc nap elteltével meg is hízott, rossz is lett a vérképe. Nagyon meggyőző, ne egyél gyorsétteremben, vagy legalább ne ebben a gyorsétteremben, de ha valaki szándékosan minden nap túleszi magát, akkor teljesen mindegy, hogy mit eszik, pizzát, avokádót vagy hamburgert, rosszul fogja érezni magát. Legfeljebb avokádóból nehezebb ennyire túlenni magunkat. Spurlock ráadásul elfelejtette a történethez hozzátenni, hogy egyébként ő maga súlyos alkoholista, így a belső szervei gyenge állapotáról nem kizárólag a hamburger-sült krumpli-kóla tehet. Fair play – ez volna az utálkozás és a gyűlölködés közötti különbség?