Akkoriban más emberek éltek a földön. Ez a váci gondolat, miközben a székesegyházban nézem az oltárképet. Vagyis nézni próbálom, de nem lehet közel menni hozzá, érthető okokból, meg gyertyák lógnak be, azok mögül kandikál ki egy csacsi, szevasztok, nézők, elég jól elvagyunk itt. Arra gondolok, hogy a régi híveknek ez jól olvasható történet kellett legyen, Szűz Mária meglátogatja Szent Erzsébetet, akinek szíve alatt felujjong a gyermek. Szűz Mária pedig az égre néz, vagyis nem egészen az égig, csak a templom kupolájáig, mert most ott van az ég, saját maga mennybemenetelét látja.  Nemcsak érteni, de egyáltalán: látni is feladat, pedig most van fény, besüt a nap, de a fölfelé nézésben kimerül az ember, legjobb volna hanyatt feküdni, de azt mégsem illik...

Amikor először utazni kezdtem, nem csak az volt a kemény, hogy az ember mindig három évre utazott, annyi élményt kellett belezsúfolni az idejébe és a pénzébe, amennyit csak lehetett, amikor hazaért, egy hétig csak tántorgott, nemcsak az élmények hatása alatt, hanem mert a napi három múzeum és öt templom után egyszerre sivárnak és üresnek látszott Budapest. Vagy sivár és üres is volt Budapest?

Mindenesetre nemcsak ez volt a baj, hanem a szeretettektől való távolság. Apám, anyám, jegybéli mátkám, rendben van. De még a kutya is. Kutya se. Nem jöhetett, mert hogy is lehetne a kutyával szállást találni, kutyával vásárolni, étkezni. Aztán kint jött mindig a megvilágosodás: hiszen itt szabad. Bécsben...

Szégyellem kicsit, de belezsibbadtam az unalomba a Queer című filmet nézve. Szeretni kellene. Hatóságilag is, hiszen homoszexuális szerelemről van szó benne, meg ivásról, kábítószerekről, Törökországban be is tiltották, meg mozielvi alapon is, hiszen a főhőst Daniel Craig játssza, aki még mindig az utolsó James Bond. Körülbelül olyan, mintha a jövő héten kijönne egy film, amelyben Hunyadi - Kádár L. Gellért alakítja Lakatos Márkot.

Nem kérték a tanácsomat az alkotók, de azért innen üzenem: egy film nem lesz attól érdekes, mert a főszereplő homoerotikus kapcsolatot él át. Vagy megfordítva, ha egy film unalmas lenne, amennyiben a szerelmespár férfi és nő, akkor unalmas marad akkor is, ha a szerelmespár férfi és férfi...

Minden lényeges dolog az első részben történt a Rádiózenekar koncertjén. Ami részben jó hír, mert azt jelenti, hogy azért lényeges dolgok is történtek a koncerten, másrészt persze rossz hír, mert azoknak volt igazuk, akik a vendégművész, Emmanuel Pahud fellépése után a távozás hímes mezejére léptek, most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni.

Elfutottak, elrohantak, a gyanútlanok meg ott maradtak, milyen érdekes, az első részben mindkét oldalamon ült valaki, a második részben meg egyiken sem. Pedig Debussy a műsorszám, két nagyvad, a Jeux és A tenger. Az előbbit egyébként nagyon jól oldották meg, mert a balett cselekményét végig kivetítették...

Rossz megállónál szálltam le, pontosabban nem rossznál, csak nem a Marmottan Múzeumhoz legközelebbinél, de legalább láttam a La Fontaine szobrot, rajta van a róka és a holló, az utóbbi akkora darab sajtot tart a szájában, lehet vagy másfél kiló (a valóságban több, hiszen bronzból van), hogy róka a javából, aki kikezd egy ilyen erős madárral.

Ez egy ilyen, folyton félremenő látogatás, hiszen a cél a legnagyobb Monet-gyűjtemény, benne a kezdet az Impresszió, a fölkelő nap. Ezt ugyan már láttam, amikor még a D’Orsay-ban volt, de most visszahozták. Mielőtt Monet-ba kezdhetne az ember érzi, hogy vendégségbe jött Marmottanékhoz. Rögtön az...

Idén bezár a Pompidou Központ nagyobb renováció miatt. Erre szokás bánatosan vagy műbánatosan sóhajtani, ajjaj, én még arra is emlékszem, amikor kinyitott. Arra is emlékszem, amikor azt hittem a Balatonon, hogy a szomszéd kakasa reggelente azt kiabálja: pom-pi-dúúúú-ú-ú-ú. Akkoriban tele volt a rádió ismeretlen és érthetetlen nevekkel: Pompidou, Urho Kekkonen, Miki Takeo.

Ehhez képest talán nem ismeretlen, de nem is nagyon ismerős név Suzanne Valadon, aki eredetileg nem is Suzanne volt, hanem Marie. Toulouse-Lautrectől kapta a Suzanne nevet, mert ő is, mint a bibliai Zsuzsanna, meztelenül mutatkozott a vének előtt, vagyis idős festőknek állt modellt. Amíg modellkedett...

Alapvetés, hogy ha az ember elmegy a Louvre-ba, akkor megfogadja, hogy legközelebb nem megy el. A tömeg egyre nagyobb, ami, persze, örvendetes, ha jól tudom, évi kilencmillió most a látogató, és emelkedik a szám. De a kilencmillió mintha egyszerre akarná megnézni ugyanazt a néhány műtárgyat, nézni és főleg fényképezni, és nincs mese, én is az egyik vagyok, állok, fényképezek, tovább megyek. Csapda.

Csak hát most esély sem volt, hogy ne lépjek bele a csapdába, hiszen ezért jöttem, már otthon megvettem a jegyet a Cimabue-kiállításra. Mégis olyan festő, akiről már Dante is írt, igaz, mint a divatból kiment művészről, azelőtt mindenki Cimabuéért volt oda, ma meg már Giotto a festők fejedelme, és a másik...