Amerika a kanyarban

Van a Times Square-en egy nagyobbacska bodega, mellette fényoszlop, arra van felírva, hogy melyik előadásra lehet még náluk, többnyire kedvezményesen jegyet venni. Tudtam, mi érdekel, a Sakk, az Abba két (akkor még) fiújának a musicalje, nálunk is játszották, van is benne magyar szál, hiszen Florence, a női főszereplő magyar, a történet kulcsa épp az ő apukája, akit elhurcoltak 56-ban az oroszok. Mikor a darabot Pesten bemutatta a Rockszínház, szó volt róla, hogy nem olyan nagy szám bemutatni épp ezt a musicalt, nem is kell senkinek, megbukott Amerikában. Amit nem is értett az ember, hogy bukhatott meg, tele van jó dalokkal, az egyiket még Whitney Houston is elénekelte a mamájával. Volt egy nem hivatalos magyarázat is, hogy nem akartak új szerzőket beengedni a Broadwayre, a kipróbáltak óvták a hírüket és a kipróbáltságukat, ők tehettek mindenről.

Akár igaz is lehet, nem tudom. Mindenesetre a dolog okafogyottá vált a Mamma mia! sikerével, talán ezért is jutott valaki arra a gondolatra, hogy még egy kört kellene futni a Sakk-kal. Őszi volt ez a második bemutató, és ha már itt vagyok, megnézném.

Meg is vettem rá a jegyet, és ahogy eljöttem a pénztártól, felnézek egy nagy fényreklámra, a Chicagót hirdeti, Roxy szerepében Mira Sorvino.

Ha még így sem bántam meg a Sakkot, el lehet képzelni, milyen volt az előadás.

Jó. Ami így önmagában nem sokat jelent, persze, hogy jó, ez a Broadway, de a Sakk pont nem Broadway-musical, úgy értem, nem őrült éneklés és táncolás, inkább csak éneklés, a Bangkokon kívül alig kell megmozdulnia valakinek a színpadon. Énekelni viszont kell, de ennek megfelelően vannak kiosztva a szerepek, nagyon tudnak. És van hozzá kis játék a felújításnak köszönhetően. A házigazda-versenybíró bemutatja a szereplőket, az amerikai sakkozó Frederick Trumper, ne tessék semmit sem áthallani, ezt a darabot 1984-ben mutatták be. Aztán, persze, jönnek az áthallások szépen sorban, hogy nagy baj, ha a világ vezetője sültbolond, meg hogy mi, amerikaiak azt deportálunk, akit csak akarunk, és oda, ahová akarjuk. A közönség nevet, meg szarvasmarha-hangokat hallat, értik a viccet, én meg csak nézek, a Sakk bemutatása idején így humorizáltak nálunk a Rádiókabaréban. Lassan utolér minket Amerika.