Máshogy nehéz

Máshogy nehéz

Modena már régen mögöttem, de nem tudok szabadulni Pavarottitól. Meg nem is akarok, inkább azon agyalok, amin 1990-ben, a három tenor koncert után agyaltak az emberek, hogy akkor most ki a legjobb: Domingo vagy Pavarotti? Ez a zeneiség, ez a lelkiség vagy az a hangszín, azok a magasságok. Az az…

Galambok a parkban

Galambok a parkban

Azt gondolom magamról, hogy a kevesek közé tartozom. Mármint azon kevesek közé, akinek mond valamit Tom Lehrer neve. Nem dicsekszem vele, véletlen szerencse, édesapám kapott egy Lehrer-lemezt valamikor Amerikából (vagy inkább Amerikában, aztán hazahozta), gyerekként meghallgattam, el is tettem, mert…

Az Arena fényei

Az Arena fényei

A nyolcvanas évek végén, amikor először voltam a veronai Arenában, az egyik nagy csoda a gyertyázás volt. Mindenki vehetett magának egy dobozból egy (vagy akárhány) tortára való gyertyát, amit aztán meggyújthatott az előadás kezdetén. A hagyomány a veronai operaelőadások kezdetéig, 1913-ig ment…

Operai torony

Operai torony

Minden tudásom a modenai nyelvjárásról vagy tájszólásról Luciano Pavarottitól származik, ő énekelte a Mamma című lemezén a La Ghirlandeina című dalt Modena harangtornyáról: Cuma t’e belá chera Ghirlandeina. Fura módon a toronynak egyéb operai vonatkozása is van. Valamikor réges-régen hallottam…

Pavarotti konyhája

Pavarotti konyhája

  Pavarotti háza egy sehová, úgy értem sehová máshová nem vezető út végén áll, nem is Modenában, hanem pár kilométerrel arrébb. Rózsaszín ház, zöld ablaktáblákkal. Nem betegesen nagy épület, három szint, plusz alagsor, van benne lift, van benne tér, nagy konyha, sárga konyhagépekkel, zeneszoba,…

A tudatlanság derűje

A tudatlanság derűje

Vicces, ha az ember nem ért valamit. Amikor a híradásokat olvastam a Tankcsapda zenekaron belüli meghasonlásokról, körülbelül sejtelmem sem volt arról, mit beszélnek. Elhagyja a társaságot Sidllovits Gábor, aki pedig olyan ikonikus számokkal járult hozzá a közös sikerekhez, mint az Alföldi gyerek…

Magyarul szenved

Magyarul szenved

  Azért is jó olasz városokba visszatérni, mert az ember lefényképezheti újra ugyanazt. Többnyire ugyanúgy. Valahányszor Veronában járok, megilletődök a városkapunál, hogy Shakespeare-t idéznek rajta, mi mást, mint a Rómeó és Júliát. Hogy ez is mennyire érdekes, idegen szem vagy idegen gondolkodás…

Nem létező lába nyoma

Nem létező lába nyoma

Egy idő után azért utazunk (nem mindenki, tudom), hogy felidézzük a régi élményeket. De mindenre nem lehet felkészülni, például erre az illatra sem, ami vihar után terjeng Veronában, gyantás fenyőillat lengi be a szép vidéket, vagy soha nem esett, amikor itt voltam, vagy nem ennyire, vagy nem ekkor,…

Magánember

Magánember

Kincses Gyula képeit mutatják az Újlipótvárosi Klub és Galériában, hát ezzel gyorsan végzek, ezt érzem belépve. Mert amúgy szép képek, jó képek, amatőr képek. Legalábbis ami a portrékat illeti. Ráismerek a magam által készített képekre, ő is tud örülni egy mosolynak vagy egy gondterhelt…

Ő sem tudja

Ő sem tudja

Most már befejezem, túl vagyok a felén Arthur Rubinstein önéletrajzának első kötetének (Ifjúi éveim), de erős a gyanúm, hogy semmi értelme nincs. Amúgy vidám és vastag kötet, és megérti az ember a történet lényegtelenebb részét, hogyan lett a lvovi kisfiúból aranyifjú, vagy valami hasonló, elegáns,…

süti beállítások módosítása