Mint minden rendes turista, én is igyekeztem a párizsi tartózkodásokat a Louvre - Notre-Dame – Etoile vidékére koncentrálni, de most máshol van a szállásom, a 13. kerületben, újabb vidék, újabb házak. Nem is ez a legfeltűnőbb, hanem hogy az utcák és közterek olyan emberekről vannak elnevezve, akikre…
Külön műsort adott a Bécsi Filharmonikusok koncertjén egy jó megjelenésű nő. Eleve azt hittem, hogy zenés szólama lesz, mert annyira hangsúlyosan hozták be neki a széket Thomas Adés Zongoraversenye előtt. Miért ne lehetne a darabban valami énekelt szólam is, amit székben dünnyögnek a zongorista füle…
Hát mi lesz ebből? Joyce DiDonato. Eljön egy olyan programmal, amelynek legnépszerűbb darabja Debussy Bilitis-dalai, és úgy, hogy a hónap elején már itt volt, Budapesten. Mi lesz ebből?
Jó koncert. Nagyon jó. Bár a Bilitis-dalok alatt én még lefagyva éreztem magam, szép, sőt nagyon szép, de minden…
A koncert előtt volt egy beszélgetés a Müpa előadótermében Fischer Ádámmal Wagnerről, kritikáról, és arról, hogyan lehetne megmenteni az új és még újabb zenét a feledéstől és az eljátszatlanságtól. Aztán jött a hangverseny, mintha illusztrálni akarná az ez ügyben elhangzottakat. Hogy…
Még mindig Harvey Sachs Schönbergről szóló könyvét olvasom. De már hónapok óta. Már az is hónapokkal ezelőtt volt, hogy elbüszkélkedtem a fordítónak, Rácz Juditnak, hogy olvasom, ő meg azt kérdezte, mi van azon olvasnivaló. Csak elolvasni kell, 230 oldal, de abban már az irodalomjegyzék is benne…
Lehet, hogy túlgondolom az egészet, de nekem ez a Végső állomás – Vérvonalak nem annyira szörnyű, mint amilyen szörnyűnek kellene lennie. Horror és víg, ez népszerű műfaj, egyszerre kell szorongani és megkönnyebbülni, az erre fogékony néző úgy jön ki a filmről, hogy na, kiféltem magam, és nem is…
Talán elméleti szinten sem eldöntött kérdés, hogy vajon egy színész reklámtevékenysége hozzátartozik-e a szakmai pályafutásához, vagy az valami külön dolog, nem szakma, hanem kenyérkereset, este Hamlet, reggel meg viseljen Aida kebeltartót.
Szerintem hozzátartozik. Stefanovits Angéla története nem…
Az ember néha megittasul a saját szavaitól, velem is ez történt, amikor tegnap nagy bosszúsan leírtam, hogy Szűcs Mártára nem olyan könnyű emlékezni, a hangzó hagyaték nem elég gazdag, és hiába mondjuk, hogy emléke szívünkben él, mert a szívünk sem megbízható vitrin, előbb vagy utóbb összetörik.…
Tegnap temették el Szűcs Mártát, nem mentem el, senki művésznek nem megyek el a temetésére, nem akarok úgy tenni, mintha közöm volna (lehetne) hozzájuk magánemberként is. Egy kivétel volt, Kabos Gyula, neki megsimogattam a koporsóját. Kocsis Zoltánt sem néztem, amikor földbe helyezték. Hátha nem is…
Nagyon kevés idézhető mondat maradt Czimra Gyula után, úgy tűnik, soha, senkinek nem jutott eszébe, hogy interjút készítsen vele, vagy csak nem merték megközelíteni, mindenesetre a kevés hitelesen tőle származó mondat kint van most a Nemzeti Galéria falán. Az egyik körülbelül így szól: fél életemben…