A Kocsis-Hauser Alapítvány videójára bukkantam valamikor, azt sem tudom megmondani, hogy hol, de nyilván elérhető még. Takács-Nagy Gábort ...

Valaha a musical azt jelentette, hogy van egy történetünk, amelynek bizonyos pontjain dalra fakadnak a szereplők. Új dalokra, amelyek arra a színpadi ...

Ahogy mondani szokás: az Ulysses az a könyv, amit sokan kezdenek el, de kevesen fejeznek be. Csak tegnap két olyan emberrel beszéltem, akik így vannak ...

Triesztben kicsit úgy érzi magát az ember, mint Prágában. Nem állnak össze a dolgok. A város és a lakói. Ahogy Prágában azt érezni, hogy hiszen ...

Ahogy Howard Williams a Berlioz Requiem végén fölemelte a partitúrát, mintha azt mondta volna, nem az előadást kell ünnepelni, hanem a művet, ...

A márvány sincs vasból, vagy hogy is mondjam, melyik is az erősebb. Mindenesetre a márvány is kopik, törik, romlik, de a homokkő még inkább. ...

Azt szokás mostanában mondani, hogy a jó fénykép lényege a sztori, hogy egyetlen képben mond el egy egész történetet, vagy akár több egész ...

Certosában a kolostort karthauzi szerzetesek lakják, akik a köztudatban a néma barátok, nem beszélnek éveken, évtizedeken át. Hát, nem tudom, ...

Volt nekem egy nagybátyám, aki egy időben nemcsak gazdag volt, de a pénze egy hányadát drága autókba fektette. Elég régi történet, a ...

Szívesen eljátszanám, hogy milyen régi, nagy rajongója vagyok Benedetto Antelaminak, mennyi éve vártam már a vele való nagy találkozást, de ...