Rokonaim élnek Németországban, húsvétra hazalátogattak, és aztán meghatott arccal álltak az ajtóban: ilyen Németországban nincsen. Milyen, ...

Azon gondolkodtam az Ahol a nap felkel Párizsban című film végén, hogy olyan klassz a nyelvünk, hogy mi egyetlen szóval ki tudjuk fejezni azt, amit ...

Art deco kiállítás van mától a Nemzeti Galériában, elsétálgat az ember mindenféle szép tárgyak és ruhák között, és azt gondolja magáról, ...

Próbálok kikavarodni lassan az Anna Karenyinából, kénytelen is leszek, elfogynak a lapok, de néha elakad az ember. Például amikor Anna megmutatja a ...

Elég furcsa, hogy nálunk az Attis az Attila egyik lehetséges becézése, mert Attisz maga előbb volt, mint Attila, fríg istenség. Nem is ez furcsa, ...

A nagyok mellett olyan apró örömök is érnek az Anna Karenyina újraolvasásakor, mint az előadás. Az a bizonyos előadás, amelyen Anna feltűnik ...

„Gyűlölöm Vashegyi Györgyöt” – mondta valaki a szünetben, és tudom, hogy ilyet nem illik se mondani, se érezni, de valami hasonló alapon ...

Láttam néhány jól fejlett hátizmot a múlt héten Firenzében, de olyanokat, amilyeneket most a Szelíd című filmben, egyet sem. Tulajdonképpen ...

Végre megnéztem a Tick, Tick... BOOM!-ot a Netflixen, máris egy tanulság előtti tanulsággal, hogy Jonathan Larson kizárólag olyan musicaleket írt, ...

Ha valami nehézzé teszi az Anna Karenyina (Karenina) olvasását, akkor az a parasztok helyzete. Mit van mit tenni, Tolsztojt ez már akkor is ...