Végre megnéztem a Tick, Tick... BOOM!-ot a Netflixen, máris egy tanulság előtti tanulsággal, hogy Jonathan Larson kizárólag olyan musicaleket írt, amelyek címét nem lehet lefordítani magyarra. Nincs sok belőlük, és csak a Rentet játszották nálunk, ami lakbért jelentene, hát erre nem csődülnének az emberek. A Rentre sem csődültek, de akik elmentek, szerették, és nagyon ideje volna már a felújításnak.
A Tick, Tick... BOOM! leginkább az időzített bombára utal, ketyeg aztán felrobban, de a ketyegés a főhős-Larson fejében is szól, jövő héten harmincéves leszek, és még mindig nem csináltam semmit. A BOOM!-ban pedig nemcsak a robbanás, de a siker is benne van, hiszen épp eljutna oda Larson, hogy egy művét előadják, ha nem is nyilvánosan, de workshopban, igazi énekesek éneklik a dalokat, és végre talán jön valaki, és észreveszi, hogy ez más, ez több. Tényleg több, és sokszorosan több, egy film, ami egy musicalt dolgoz föl, amelyben a főhős épp egy musicalen dolgozik, de elhagyja az ihlet, pedig még egy dal feltétlenül kellene hozzá, megmondta már Stephen Sondheim is.
Ezt azért itt nem nagyon érzékeljük, már hogy a musical fontos dolog, nagy műfaj, nem feltétlenül slágeréneklés valami félbolond szerelmes történet körül. Abban sem vagyok biztos, mennyien értik a film utalásait, amikor például eléneklik a Sunday című dalt, ami itt egy vicces pincérkeserv, hogy vasárnap van, és mind idejönnek reggeli kávéra, ahelyett, hogy otthon maradnának, ahol sokkal olcsóbban is meg tudnának reggelizni, közben a szöveg és a zene egy másik Sundayre utal, azt Sondheim írta a Sunday In The Park with George című darabjához.
Larsonnál maradva: ő végül megírta a Rentet, az ezredvégi Bohéméletet, Párizs helyett New Yorkban élő, tüdőbaj helyett az AIDS-szel küzdő bohémekkel. Megírta, megélte, de végül nem érte meg, tíz nappal a bemutató előtt halt meg. Érezte a szorítást a szívében, el is ment orvoshoz, sőt két orvoshoz is elment, mindkettő azt mondta, hogy érthető, ilyen stresszel, két héttel a bemutató előtt, nem csoda, ha nyugtalan, és tünetei vannak. Aztán átszakadt az aorta.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.