Azon gondolkodtam az Ahol a nap felkel Párizsban című film végén, hogy olyan klassz a nyelvünk, hogy mi egyetlen szóval ki tudjuk fejezni azt, amit a legtöbb európai nyelv csak hárommal. Persze, hiába vagyunk ennyire takarékosak a szóval, ha a franciák például mindenféle aposztrófokkal meg lenyelt magánhangzókkal odáig jutnak, hogy a végén ők két szótaggal mondják ki azt, amit mi hárommal. Talán ők többet mondják ki, azért.

Menet közben még arra is gondoltam, hogy a filmes meztelenkedés jelenleg még mindig férfimunka, vagy hogyan is fejezzem ki, hiába minden nemek közti egyenlőség, egy színésznőnek többet kell mutatnia, mint a színésznek. Közben persze bosszankodok is, hogy ezzel foglalkozom, szóval ezt valahogy meg kellene oldaniuk a filmeseknek, vagy több hímtagot vagy kevesebb nőtagot a művészfilmekbe, mert így igazságtalan, mi meg hiába emelkednénk, közben mégis kukkolónak érezzük magunkat.

Más baj nincs? Talán a cím, hogyan lesz abból, hogy Les Olympiades magyarul az, hogy Ahol a nap felkel Párizsban. Ahogy nézem, német közvetítéssel, az angolok beérték azzal, hogy Párizs, 13. kerület, nálunk és Németországban utalni akarnak arra, hogy ez Párizs ázsiaiak által lakott része. Vagy csak Párizst akarták beemelni már címként? Mert ezt azért jól csinálják a franciák művészfilmben vagy akár sorozatban, hogy Párizs ilyen, összegyűlnek benne az emberek a világ minden részéről, és szerelmesek lesznek egymásba. Mikor indulunk?