Ez a Marozsán-lemezbemutató számomra összefutós esemény volt, összefutottam Bíró Eszterrel is, az igazi, eredeti, magyar, szegedi Miss Saigonnal. Régebben már kérdeztem tőle, hogy vajon neki is olyan megrázkódtatás volt-e Kerényi Miklós Gáborral a próbafolyamat, amelyre mindenki úgy emlékszik vissza, mint a rendezői szadizmus iskolapéldájára. Ki előbb, ki utóbb mondta, hogy ő ezt már nem bírja tovább nézni, megöli azt a kislányt. Bíró Eszter azonban azt mondta, hogy ő annyira örült a szerepnek, a munkának, a feladatnak, hogy nem emlékszik semmi rosszra. Dolgoztak, mert dolgozni kellett. El se indult, és máris a csúcsra ért - ezek már nem az ő szavai, hanem az enyémek.
Összefutottunk, és hogy mondjak valamit, mondtam, hogy épp az eszemben volt, mert március végén a Broadwayn újra műsorra tűzik a Miss Saigont, másfél évtized telt el az utolsó előadás óta, miért ne játszanák. Csak nálunk nem jutott igazi sikerre a darab, számomra elég érthetetlen módon, pedig nekünk is volt minden, tömeg és szerelem, lövések és helikopter. Helikopter azóta már nincs, ha jól vagyok értesülve, lezuhant, szerencse, hogy nem ott és nem akkor, mert szörnyű pusztítást vitt volna végbe a Dóm téren. Az amerikai visszatérés miatt fölidézték, mekkora botrányok voltak az 1991-es New York-i bemutató idején, hogy szabad-e a darab ázsiai karaktereit európai színészeknek játszani. Bíró Eszter nem is értette a problémát, mert már az ő idejében sem volt probléma, Kim szerepére hívták próbaéneklésre, de csak ránéztek, és azt mondták, meg sem hallgatják, úgysem kaphatja meg a szerepet.
De hát nem is Kim volt a probléma, hanem a darabbéli testvére, a Professzor (az eredetiben Engineer). Jonathan Pryce játszotta a szerepet, amint a fenti videó mutatja, meglehetősen zseniálisan. Angliában még ferde szemmel, sárga arcbőrrel, Amerikában már saját arccal, a maszkírozást a nézők fantáziájára bízva. A színész szervezet tiltakozott, Pryce végül is játszott, bár mindenről volt szó, még arról is, hogy nem adnak neki vízumot. Ha már játszott, begyűjtött érte egy Tony-díjat, aztán átadta a szerepet egy ázsiai kollégának.
A botránynak ezzel még nem volt vége, mert hiába szól a musical-Pillangókisasszony valamiféle lelkiismeret furdalásról, jóvátételről, az egyöntetű vélemény az volt, hogy sztereotip módon mutatja be a vietnamiakat, egyoldalú képet ad Bangkokról, megalázó és szexista. Szexista, az lehet, de valószínűleg minden musical szexista, még A muzsika hangja is.
Tiltakozások most már aligha lesznek. A Professzort Jon Jon Briones fogja játszani, aki kétségkívül ázsiai típus. De ki gondolta volna, hogy még visszasírjuk az időt, amikor az emberek annyira komolyan tudtak venni egy musicalt, hogy botrányt rendeztek miatta a nézőtéren?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.