Verona örömére meghallgattam azt a csodálatos őrültséget, a Romeo és Júlia rádiófelvételét. Vagyis, azt hiszem, új korában nem volt őrültség, most sem őrültség, de volt azért egy időszak, amikor az ember el sem tudta képzelni, hogy ilyet milyen céllal készítenek. Ilyen túlkoros Romeót és Júliát. A…
Olyan régen voltam a balatonszemesi Latinovits Zoltán emlékkiállításon, hogy az akkor még egy másik kiállítás volt egy másik épületben. De most sem bánja az ember, hogy elmegy, még ha nem is különösebben gazdag az anyag, leginkább fényképek tablókon. Egyszer Vámos László helyett Vámos Miklóst írnak,…
Az talán köztudomású, mennyi Shakespeare-t használtak a Hairben, leginkább (talán kizárólag) a Hamletet, What a piece of work is man, ez Hamlet egyik monológja, vagy a legvégén azt énekli a kórus, hogy the rest is silence, a többi néma csend. Annak ellenére, hogy csak a zenét írta Galt MacDermot, a…
Nézem Keleti Éva képeit a Műcsarnokban, és azt érzem, amit talán a legtöbben: ó, a régi idők. A régi idők színészei. Amikor még jelentett valamit a színészlét. Amikor még a művészeket és a művészetet szerette a lakosság.
Ahogy az ember ezen túl esik, azért feltűnik, hogy ezek a színészek mégiscsak…
Ilyesmi idő volt akkor is, amikor elgázolta a vonat Szemesen Latinovits Zoltánt 1976-ban. Ilyentájban el szoktam menni a szemesi temetőbe, nem tudom megmondani, miért, mindig olyan bután érzem magam. Életében nem láttam soha, pedig sokat volt lent, mit keresek akkor itt. Verus nagybátyámmal…
Vannak ezek az ünnepi filmek, az emberek vagy a tévécsatornák előveszik őket, amikor idény van. Ami másoknak karácsonykor a Reszkessetek, betörők, vagy az Igazából szerelem, az szilveszterkor nekem az Alfa Rómeó és Júlia. Egy kicsit nehéz róla számot adni, én is látom, hogy nem a világ legjobb…
Vajda Pierre könyvét olvasom Jávor Pálról. Ripityom a címe, gondolom mindenki tudja, hogy miért. Ha mégsem, hát ezért:
Nem nagyon könnyű olvasni, talán azért, mert az elején mintha fogadást kötött volna valakivel a szerző, hogy ő tudja egy oldalon a legtöbbször leírni azt, hogy Jávor. megjött…
Azt sem értem magamban, magunkban, hogy van egy régi film, láttam, mondjuk, hatszor, moziban, tévében, ahol csak lehetett. Fent van az interneten, megvan valami adathordozón, de soha nem nézem meg újra. Ha viszont valami csatornán megint adják, akkor megbűvölten bámulom a képernyőt. Biztosan nem…
Belebotlottam, és nem hagy. Baudeleaire írta a párbeszédet, 1862-ben, és valószínűleg könnyebb volna szabadulni tőle, ha nincs ez a Latinovits-változat. Ha nem ennyire szép Latinovits, ha nem ennyire mozdulatlan, zárt a sötét öltönyében és mégis sebezhető a kissé keresztben álló szemei miatt. Ha nem…
Bármilyen furcsa, van olyan Makk Károly-film, amelyikben Latinovits Zoltán szerepel. Mindjárt az első, a Liliomfi az. Onnét tudom, hogy a köztudottan jó színészválasztó rendezőt egyszer valamiért kérdezgettem a Liliomfiról, hogy miért is Krencsey Marianne lett Mariska. Tudom, egy ország lett…