A kutya és a farkas között. Ha jól tudom, így hívják a franciák a szürkületet, már nem nappal, de még nem éjszaka. Körülbelül ezt az órát választottam a bisztrózásra, ebédelni már késő, vacsorázni kora, nincsenek sokan, de adnak enni, adnak kérés nélkül poharat, milyen bort szeretnék. Nem tudom.…

Mostani állapotában valahogy nyomasztó a párizsi Opéra. Vagy talán máskor is az, de most nyomasztóbb, mert fel is van állványozva, sorban is kell állni, itt átvizsgálják a csomagokat, csak úgy lehet bemenni. Aztán bejut az ember, és nem érzi, hogy hol van, minden zsúfolt és zavaros, a tér tele van…

Huszonöt éve nem értem. Onnét tudom, hogy huszonöt éve, hogy Párizsban, a Pont de L’Alma tövében, de nem az aluljáróban, hanem a föld színén az emberek még most is megemlékeznek Lady Dianáról. Virágok, fényképek, egy felirat, hogy már 25 éve. És rengeteg lakat, szerelmi ígéret vagy kötelezvény, hogy…

Van a műkereskedelemben egy számomra felfoghatatlan jelenség: ugyanannak a kortárs festőnek a nagyobb méretű képei alapesetben drágábbak, mint a kicsik. Hogy lehet? Nem épp ennek az ellenkezőjéről szól a művészet, nem folyamatos vitatkozás az anyaggal, vagy az anyag elsőbbségével, nem arról beszél…

Megyek a fény városába, szoktuk mondani egymásnak viccelődve, hogy jaj, mekkora közhely, Párizs a fény városa. Ennek ellenére csak most esett le nekem, hogy a fény nem az utcai világításra vonatkozik, annál régebbi közhelyről van szó, hanem a felvilágosodásra. Úgyhogy ezentúl inkább a divat városába…

Az a kérdés, hogy ha valaki ott ül valaminek a közepében, akkor észreveszi-e, hogy minek a közepében ül. Semmi rosszra nem gondoltam, csak arra, hogy ha valaki Párizsban él, ott is született, akkor vajon van-e számára jelentősége Párizsnak, vagy egész életében elvágyódik, mondjuk, Budapestre. Vagy…

Nem tudom megszokni, talán nem is fogom, talán nem is baj, hogy időnként el lehet menni külföldi színházakba vagy hangversenytermekbe, és meg lehet saját szemmel is nézni, hogyan csinálják a nagyok. Ugyanúgy, mint a kicsik, vagy a kicsik időnként sokkal nagyobbak, mégis van abban valami…

Délután száll le a gép Párizsban, mire lecuccol az ember, már sok ideje nincs, de valami még belefér… Miért ne a Sacré-Coeur? Nem vagyok megszállott párizer, nem az én Bakonyom, vagy eddig nem volt az, de azért furcsa, hogy ide, a város tetejére még soha nem jöttem el. Nyilván mert nem elég öreg az…

Van az a kiapadhatatlan humorforrás a modern művészettel kapcsolatban, hogy a néző műtárgynak hisz valami hétköznapi, gyakorlati haszonnal bíró dolgot, vagy fordítva. (Nem úgy fordítva, hogy a gyakorlati haszonnal bíró dolog műtárgynak véli a nézőt.) Napi szinten ezt látta az ember a Ludwig…

Kétféle szék van a Luxembourg kertben. Mindkettő fémből van, és mivel a kertet csak a megfelelő ki- s bejáraton lehet elhagyni, nincsenek rögzítve a földön, nem lehet ellopni őket. Talán nem is akarja senki. Szóval kétféle fémszék van, mindkettő zöld színű. Az egyik hagyományos, négy lába van,…