Amikor Michelangelónak felhánytorgatták, hogy akármekkora mester, a portrékészítéshez nem nagyon ért, hiszen Lorenzo Medici nem is úgy nézett ki, amilyennek megfaragta a síremlékén, a szobrász csak a vállát vonogatta: mit számít az. Ezer év múlva senki nem fogja tudni, hogyan nézett ki…

Európa hóembereket épít, nem valami átvitt értelemben, hanem valóságosan, itt is, ott is egymásra tett hógolyóbisok láthatóak, tulajdonképpen az absztrakció egy igen magas foka hogy a két lábat egy gömbbel is ki lehet fejezni, és mindenki megérti, amit lát. Hóember. Eszünkbe jutnak a nagy telek, ki…

Valamikor a nyáron csodálkoztam rá Gáspár Szilárd művészetére. Bokszoló és szobrász, ez milyen érdekes párosítás, ha nem is hallatlan, még Magyarországon sem, de ő a két tevékenységben meglátta a hasonlóságot, és kesztyűs kézzel üti az anyagot, amíg az föl nem veszi a kívánt formát. Valamiért az…

Van ez a népi játék, ki bír ki többet a Louvre-ban. Mintha a ráfordított idő valahogy arányban lehetne az elmélyüléssel, megértéssel, befogadással. Persze, az ember úgyis elvérzik menet közben, azt veszi észre, hogy szinte elfordított fejjel megy el a Raffaellók mellett, nem érek rá, oda se nézek,…

Valami ürügy azért kell, hogy az ember elinduljon Firenzébe a tél közepén, valami, ami csak most, csak itt. Ez az ürügy volt a titkos szoba, a stanza segreta, egy, a hetvenes években fölfedezett szoba, hosszú és keskeny, és állítólag Michelangelo itt töltött némi időt, eltűnve a Medici szemek elől.…

Nyilván nem okozok nagy meglepetést és nem árulok el titkot, ha elmondom, hogy a Dávid ma Európa vagy talán a világ egyik legnépszerűbb szelfi-pontja, naponta emberek százai várják ki a sorukat és fizetik meg a belépőjegyük árát azért, hogy elkészíthessék önmaguk fényképét a szobor előtt. Azelőtt ez…

Láttam néhány jól fejlett hátizmot a múlt héten Firenzében, de olyanokat, amilyeneket most a Szelíd című filmben, egyet sem. Tulajdonképpen csodálatos, már megint az élet utánozza a művészetet, az emberek azt mondták, ilyen nincs is, ilyen túlfejlett izomzat, ilyen kicsavart póz, amelyekkel…

Van az a közismert Michelangelo-mondás, hogy a szobrászat egyszerű dolog, vesz az ember egy darab márványt, és lefaragja róla a fölösleget. Annyira egybeesik azzal, amit Bach mondott az orgonálásról, egyszerű dolog, mindig a megfelelő billentyűt kell lenyomni, hogy az ember gyanakszik: ezek…

Nem akarom nagyon megjátszani magam, de talán nem oktalan a félelem, hogy előbb vagy utóbb a nagy művek már nem hatnak az emberre. Nem azért, mert telítve vagyunk a művészettel magával, csak telítve vagyunk a nagy művel, láttuk, hallottuk, olvastuk, már meglepődni nem fogunk a 9. szimfónia hallatán,…

Pihent agyú ötletnek látszik Zeffirelli-kiállításra menni Firenzében, mintha az ember már tényleg mindent látott volna, amit a város kínál, pedig dehogy. Meg mit is lehet kiállítani egy rendezőből, a munkáit nem nagyon, vagy akkor filmek és operaközvetítések mennek szobáról szobára? Rendben,…