A Goldberg-egyformaság. Nem mondom, hogy nem lehet ez is érvényes hozzáállás, amit Jevgenyij Koroljov mutatott, nekem sajnos nem tetszik, de eszemben sincs ezért mást hibáztatni, mint önmagamat. Meg furcsa is volna, végül is sokaknak volt nagy élmény, hogy Koroljov jön és celebrál. Az az érzésem,…
Nem is tudom, miben nem bíztam és miért nem. Vikingur Ólafssonban nem bíztam, hogy ő majd olyan Goldberg-variációkat játszik, amit nem felejt az ember. Hogy miért nem? Talán mert túlságosan begombolkozott zongorista, a szó szoros értelmében is, de átvitten is, amolyan jól megfésült tehetséges Mr.…
Az a baj a Goldberg-variációkkal, hogy mindenki azt hiszi, itt végre lehet egy kicsit őrültnek lenni. Vagy talán ez is a közönség elvárása: tessék megőrülni. Ez egy ilyen darab, sokáig senki nem hallott róla, aztán 1955-ben az ifjú Glenn Gould elkészítette az első lemezét, és programnak pont a…
Nem emlékszem, melyik régi színésznő története volt, hogy a színház, ahol föllépett reklámot is vállalt, így aztán a darabban bemondták: gyere, megmosom a hajadat Feketefej samponnal. Bemondták egyszer, aztán másnap, aztán a rákövetkező napon is, mert hiába várták, a cég munkatársai nem voltak ott…
Ma van Bach születésnapja, amiről pár évig nehéz lett volna elfelejtkezni, hiszen Varnus Xaver minden évben adott egy koncertet valami távoli helyen, napfelkeltekor, hogy hangsúlyozza a napéjegyenlőség miatt a dátum kiemelkedő súlyát.
Volt ezzel egy kis probléma, hiszen Bach voltaképpen nem ezen a…
Kiadta a Sony a régi, 1955-ös Glenn Gould játszotta Goldberg-variációk outtake-jeit, a félredobottakat, az elhibázott vagy utóbb másként gondolt részleteket. Nyilván a mű maga különlegesen alkalmas erre, a zongoristák variációkként veszik föl a darabot, aztán egymás mögé teszik a témát, a…