Mindig azt hiszem, hogy az Álmodozások kora a kedvenc Szabó István-filmem, aztán leadják a tévében, és rájövök, hogy tényleg. Nem tudom abbahagyni a nézését, nyilván mert nem is akarom, mert mindig van benne valami, ami új. Meg van, ami régi, a város, a hó, a nap, s az évnek ama szaka, órája,…
