Nem is igazi történet ez, csak úgy egy fél, viszont igaz, ami nem épp hátrány. Nagybátyám az ötvenes évek végén, hatvanasok elején élte fénykorát, vagy, mondjuk így, ezt a wiener dolce vitát. Néha mesélt róla, inkább csak mondott valamit, aztán semmi többet, törhette a fejét az ember. Egyszer…

Szívesen mesélnék valami szépet, jót, és legfőképpen tanulságosat, de most a napomat mégis az határozza meg, hogy láttam nagybátyám halott fejét Bécsben a Rudolfinum bonctermében. És eszembe jutott egy története, amiről, mikor elmesélte, valahogy azt éreztem, hogy egyszer majd nekem is el kell…