Helycsere

Helycsere

Nem tudom mennyire közismert dolog, hogy Richard Brautigan első regénye a második, és a másodikból lett az első. Megírta a Pisztrángfogás Amerikábant, elvitte a kiadóhoz, nagyon jó, nagyon szép, de a közönség ezzel nem fog tudni mit kezdeni. Próbáljuk meg idomítani egy kicsit az olvasót, valamivel,…

Suvick

Suvick

Nyehljudov herceg a Feltámadás harmadik fejezetében fölkel, elszívja az ágy szélén első cigarettáját (a csikket a földre dobja), megmosdik, fogat mos, lábát tükörfényesre suvickolt cipőjébe dugja… Várjunk csak. Én mindig is suvickolást mondtam, de egy idő után hozzászoktam, hogy másképp mondjuk,…

A boldogabb lak

A boldogabb lak

Hatéves korom óta vagyok szemüveges, mindenféle megszakításokkal, de az első pápaszemet tényleg akkor kaptam, szóval szó sincs most, az új keret és új lencse miatt semmiféle megilletődésről, hogy a mogorva vénség vagy az áldott örökkévalóság kopogtatna a fekete kereten. De azért egy kicsit…

Kerényiné

Kerényiné

Igazából ez mindig zavart. Hogy ha vállaljuk, hogy magyarul minden orosz nevet másképp írunk, mint a többiek, hogy Csajkovszkij nálunk a névsor elején található, miközben angolul, németül, sőt oroszul is inkább a névsor végén, akkor miért pont ebben a kérdésben adjuk be a derekunkat. Miért Karenina,…

Sokszavú poszáta

Sokszavú poszáta

Az utolsó mohikánt olvasom, a teljeset, új fordításban, és elég sok örömöm van benne, bár kétségtelenül fárasztó, hogy Sólyomszem tízoldalanként elmondja, hogy ő tiszta vérű, fehér ember. Ettől még drukkolok a könyv sikeréért, hátha akkor a többi Natty Bumppo-történet is megjelenik csonkítatlanul.…

A nyúl új cipője

A nyúl új cipője

Az újrafordított Nyúlcipővel kezdődik a 21. Század Kiadó Updike-sorozata, és az ember persze emelgeti a szemöldökét: Réz Ádámot nem szokás és talán nem is illik újrafordítani. Ez nem olyan, mint Shakespeare, hogy Vörösmarty óta egy kissé változott a nyelv, az ember csak hüledezik azon, hogy dögvész…

232,777778 fok Celsius

232,777778 fok Celsius

Nem tudom elképzelni, hogy valaki nagyobb rajongója legyen Gy. Horváth Lászlónak, mint én. Nem azt mondom, hogy őrült módjára gyűjtöm a fordításait, de ha az ő neve van a belső oldalon, akkor biztonságban érzem magam: azt olvasom, amit az eredetiben olvasnék. 1982 óta vagyok ezzel így, amikor…

süti beállítások módosítása