Egy ideje ezt már el akartam mesélni, még azt is meg tudom mondani, mennyi ideje. Mióta a Matthew Polenzani-koncert volt, az Operában, mert az amerikai tenor ezzel kezdte a programját, Schubert Im Frühling című dalával. Igazán jól énekelte, és a kísérője is nemzetközi menő kísérő volt, Julius Drake,…
Élményt kell ajándékozni. Már régebb óta mondják, és nem tudom, mennyire gondolják komolyan, de nekem most épp élményt ajándékozott valaki. Lehet, hogy nem karácsonyra szánta, csak elküldte, azzal a kísérőszöveggel, hogy: Beszarás. Richter főleg. Amire csak azt tudom mondani, hogy á, dehogy. Mind a…
Muszáj volt már valahogy kibújni a Ránki-rabságból, ami nem is volt igazi, teljes ránkizmus, hanem inkább ránki-mozartizmus, valahányszor leültem a hangfalak elé, hogy hallgassak valamit, mindig az F-dúr szonáta jutott az eszembe, hogy miért ne azt, K. 280, annyira különös. Annyira nem érvényes rá…
Emellett a kép mellett sétálok el majdnem mindennap a Dob utcában, és mindig úgy látom, hogy nem az van rajta, akit mondanak, egy öreg rabbi, hanem Adrien Brody, csak a művész szakállat festett neki.
Lehet, hogy hülyeség, de már nem tudok megszabadulni a gondolattól, és eszembe jut egy másik kép,…
Mondhatnám, hogy évtizedes probléma volt számomra, de nem volt súlyos probléma. Arról van szó, hogy valamikor a nyolcvanas években a rádióban hallgattam Mozart Esz-dúr zongoraversenyét, K. 482. Természetesen csodálatos a darab, vagy még annál is csodálatosabb, ahogy Pándi Marianne mondaná, vagy…